Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - Zsoldos Attila: Város a határon. - Kőszeg 675 éve királyi város -

megerősíteni látszik az a körülmény, hogy Henrik szlavón bánsága (12671270)

40 valóban erre az időszakra esik. Más - valószíníibbnek tűnő - megoldás is elképzelhető azonban. FelU'ínő ugyanis, hogy Henrik fiai közül az itt említett János és Miklós csak 1279-ben osztoztak meg a család Vas megyei birtokain, s ezen osztály során jutott Kőszeg - természetesen más javakkal együtt - Jánosnak.*

1 Abban az esetben, ha Henrik fiaival együtt rendelkezett volna a Kőszeggel kapcsolatos ügyekben, nehéz lenne megmagyarázni Miklós említésének hiányát az 1328. évi oklevélben. Ennek figyelembevételével a történtek afféle rekonstrukciója látszik valószínűbbnek, hogy az alapítás és a kőszegi telepesek jogainak első rendezése Henrik bán műve lehetett, amit aztán az 1279 után Kőszeget immár egyedül birtokló János megerősített; ez magyarázná, hogy őt 1328-ban megemlítik Kőszeg kiváltságolásának előzményeit számbavéve. Henriket halála után rendszerint „Henrik bán"-ként emlegetik forrásaink, így azt, hogy ebben a formában szerepel az 1328. évi kiváltáglevélben is, indokolatlannak ü'inik úgy magyarázni, hogy az alapításra akkor került sor, amikor Henrik szlavón bánként szolgálta királyát, IV. Bélát. Legalább ennyi joggal merülhet fel az az időszak, 1244-1245, amikor Henrik volt Vas megye ispánja.

42 Ezen megoldás mellett szóló érvként vehető figyelembe, hogy más példák is ismeretesek a területileg illetékes királyi tisztségviselő hasonló tevékenységére: így foglalta írásba Gutkeled nembéli István szlavón bán 1252-ben a körösi,

43 Hontpázmány nembéli Tamás pedig 1277-ben - az idő szerint egyebek mellett komáromi ispán is - a komáromi /lospesközösség

44 jogait. Mindezek alapján Kőszeg korai történetét illetően annyi állapítható meg, hogy (1.) a legrégibb vár Kőszegen bizonyosan állt már 1241 előtt; (2.) ennek suburbiumába Héder nembéli Kőszegi „Nagy" Henrik telepített vendégeket, talán 1244-1245-ben, talán később, 1266-1274 táján; (3.) Henrik valamikor 1248 és 1270 között szerezte meg a várat és a települést feltehetően királyi adomány révén; (4.) a kőszegiek szabadságainak első változatát, melyet vélhetően letelepítésükkor kaptak Henriktől, ennek fia, János megerősítette, minden bizonnyal 1279 után; (5.) ezeket a szabadságokat foglalta - újra (?) - írásba Kőszegi János unokájának, Gergely fia Miklósnak azon Miklós életrajzi adatai alapján

45 1308-1313 közé keltezhető - oklevele, melyet 1328-ban bemutattak I. Károly előtt. A másik kérdés, amely értelemszerűen felmerül Kőszeg 1328. évi kiváltságlevele kapcsán, arra keresi a választ, hogy milyen rendelkezéseket tartalmazhattak azok a „szabadságok" (libertates), amelyek megerősítését a kőszegiek 1328-ban kérték I. Károlytól. Egy mára már elveszett dokumentum tartalmának rekonstruálása soha nem ígérkezik egyszerű vállalkozásnak, esetünkben azonban a szokványos nehézségek mellé továbbiak társulnak abból fakadóan, hogy nem lehetett megállapítani: mikor kapták a kőszegiek első kiváltságaikat. Könnyen belátható ugyanis, hogy egészen más jellegií és értékű „szabadságok"-at adhatott a kőszegieknek Kőszegi Henrik a királyi hatalmat képviselő vasi ispánként, mint „egyszerű" földesúrként, s nyilván megint más volt a helyzet 1272 után, amikor a Kőszegiek a saját ellenőrzésük alá vont 9