Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

1. szám - ADATTÁR - Révész Tamás: Az elfelejtett repülőtér. - Adalékok a szombathelyi katonai reptér történetéhez -

talmakkal, melyben kötelezte magát a háborúba való belépésre; Görz pedig közvetlenül a határ mellett, az Isonzó folyó bal partján fekszik.

15 Azonnal megkezdték egy kétszáz fős barakk és az ideiglenes hangárok felépítését a lovassági gyakorlótér szélén. Visszaemlékezések szerint nagy részük a Mayer-motorgyárban készült és ennek a munkásai is állították össze azokat. A szerelők közül Markos Ernő, míg az itt dolgozó gépészek közül Iker János neve maradt fenn. A legénységet átmenetileg Herényben helyezték el.

16 A város lakossága is hamarosan értesült az örömteli eseményről, mert a lapok már június elején beszámoltak a pilóták megérkeztéről.

17 Hivatalos adatok szerint csak az áttelepülés és az ideiglenes berendezkedés költségei több mint 100.000 koronára rúgtak.

18 (1. kép) Az első elképzelések szerint a gyakorlóteret a repülősök és a lovasság közösen, egy előre megállapított időbeosztás szerint használta volna, vagyis csupán reggel nyolcig és késő délután lehetett repülni. Már szeptemberre kiderült, hogy a kiszámíthatatlan időjárás és az intenzív kiképzés miatt ez nem tartható be és egyik félnek sem felel meg. A gyakorlatlan pilóták váratlan manőverei és a naponta többször is előfordiiló kényszerleszállások veszélyeztették a huszárokat, ezért a lovasságnak október hónaptól Nárai-Ják határában új területet jelöltek ki.

19 A repülősök beilleszkedése a város életébe nem volt teljesen zökkenőmentes. A szolgálaton kívül meglehetősen „laza" pilóták már június hónapban összeütközésbe kerültek a rend őreivel. A Sabaria szálló előtt egy rendőri intézkedést követően kardpárbaj alakult ki, mely csaknem tömegverekedéssé fajult.

20 A legkorábbi időszakból négy pilóta nevét sikerült megtalálni: Oswald Róbert százados, ő az egység parancsnoka, Schön Sándor és Fekete Oszkár főhadnagy, valamint Fischer János repülő hadnagy. Oswald százados elévülhetetlen érdemeteket szerzett a pótszázad Szombathelyre kerülésében, hiszen ő volt az, aki a várost és a repteret - nyílván az 1913-ban megtartott verseny során szerzett kedvező tapasztalati alapján is - a hadvezetés figyelmébe ajánlotta. Sajnos, ez az igen kiváló pilóta és parancsnok nem sokáig maradhatott itt, mert augusztus 12 -ével a szerbiai frontra, a 9. repülőszázadhoz (Flik 9) vezényelték. A megyei lapban megjelent nyílt levélben a következő szavakkal vett búcsút a várostól: „Minthogy a Legfelső Hadúr és a Haza szolgálata sürgősen a harctéire szólított, azon jóbarátaimnak és ismerőseimnek, kiktől az idő rövidsége miatt búcsút nem vehettem, a viszontlátás reményében ezúton mondok Istenhozzádot, s kérem őket, a parancsnokságom alatt állott osztagot is a legjobb indulatokban megtartani szíveskedjenek."

81 A legelső, fellelhető tervrajz 1916 februárjából származik. Ezen többek közt látható hét hangár, valamint a még ma is meglévő kövesút. (2. kép) Egy szemtanú elmondása szerint a bejárati kaput egy nagy, fából készült sas madár díszítette. Kiterjesztett szárnyai kocsiút szélességitek voltak. A munkálatok nagy részét Müller Ede és Weiss Oskár helyi építési vállalkozók irányították és főleg szerb hadifoglyokkal végeztették. A villanyszerelést egy Manninger nevű kőszegi, míg az utat Feleki Ignác szombathelyi mester csinálta. Csak 1915-ben az építkezés több mint fél millió koronát emésztett fel.

22 42