Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Bariska István: Volt egyszer egy lexikon. - Epilógus a Vas megyei helytörténeti lexikonhoz -

6.2 Felelősség A helyi szakmai és politikai vezetés közt mindvégig fennálló „túlpolitizált, kölcsönös függés'''' csapdát rejtett magában. Érdekes módon nem a politika gerjesztette a feszültségeket, hanem a helyi szakmai vezetés. Minthogy a helyi szakmai vezetés megvezette a politikait, ez utóbbi pedig feltétlen bízott benne, & felelősség kölcsönös lett. Az más kérdés, hogy a munkálatok bizonyos szakaszában az MTA Történettudományi Intézete egyik képviselőjének segítségére is szükség volt. Úgy tűnik, főleg azért, mert az olykor helytelen, helyi, szakmai döntéshez hivatkozásul használták. 6.3 Felkészületlenség A lexikondokumentumok elemzése arra is rávilágít, hogy mindezek után a Vas Megyei Levéltárra olyan szervezési, szerkesztési, szakmai stb. terhek nehezedtek, amelyekre az intézet nem volt felkészülve. Mindenekelőtt azért, mert nem mert a levéltár nem az ilyen kiadványok szerkesztésére szakosodott intézmény. 7. AZ ELEMZŐ FELELŐSSÉGE 7.1 Dokumentálható megállapítások? Aki akar a sorok mögé látni, az megteheti. De meg is kérdezheti, hogy az elemző, honnan veszi ezeket a megállapításokat. Tudja-e felelősen dokumentálni azt a fordulatot, amelyről az anyaggyűjtés vélt lezárása után beszél. Továbbá, tudja-e igazolni a kölcsönös bizalmatlanság és felelősség és az intézeti felkészületlen helyzet meglétét. Hát akkor lássuk a medvét, hiszen nagyon fontos dologról van szó! Arról, hogy miért szenvedett kudarcot a Vas megyei helytörténeti lexikon kiadása. 7.2 A főszerkesztő megkísértése 1973 februárjában a megyei elnök arról értesítette az ELTE Statisztikai Tanszéke vezetőjét, mint a lexikon főszerkesztőjét, hogy az év végéig Szombathelyre kéri a Budapesten összegyűjtött cédulaanyagot. Egyben kijelenti, hogy a polgári kori anyag feldolgozását „megyei szinten — ha eddig nem történt volna meg — 1973-ban ... meg tudjuk oldani". Hovatovább arra is választ vár, vajon a professzor részt tud-e venni „a feldolgozás és szerkesztés rendkívül igényes munkájában". Végül kíváncsi arra is, hogy a tanszékvezető vállalni tudja-e a kötet bevezető tanulmánya polgári kori részét és a módszertani elvek kidolgozását.

25 El lehet képzelni a főszerkesztő arcát, amikor ez az írás a kezébe került. Ugyanis erre szerződtették. Most pedig, hogy a budapesti feldolgozást befejezettnek nyilvánították, Szombathelyről nyilatkozatra kényszerítették. Az ember nem is tudja, mit mondjon. Mit jelent ez a fogalmazás? Netán a főszerkesztő megkísértését? Arra, hogy önmagát alkalmatlannak nyilvánítsa a „rendkívül igényes munkában?" Hogy a megyében mindezt jobban tudják csinálni stb., stb.? Ez a fogalmazvány, meglehet, hivatalosan el 161