Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Bácskai Vera: Vas megye várostörténeti munkáinak módszertani kérdései

tékelt elemzésnek „tömörítésére, lényegi kivonatolására, szerkesztésére" vállalkozik, beteljesítetlen maradt: ahelyett, hogy a Bandi által elemzett adatok alapján a város fejlődésének ívét rajzolta volna meg, lényegében átvette annak gazdag adatanyagát, és puszta leírásra szorítkozott. Az oklevelek túl részletes ismertetése miatt a város története nehezen áttekinthető, a részletek összekeverednek. Túlmértezett a birtoklástörténet is, anélkül, hogy kimutatná a birtokosok pozitív vagy negatív szerepét a város felemelkedésében. A városiasság fő kritériuma a kiváltságlevél, a városi szerepkör megléte, vagy gazdagsága nehezen hámozható ki a minuciózus leírásokból. A városiasság, a városi szerepkörök vizsgálata hiányzik Tóth István György sokoldalú, szerteágazó kérdéseket tárgyaló, igen színvonalas, elemző kora-újkori fejezetéből is. A szerző átfogó képet nyújt a városi élet minden területéről, de részletesebben foglalkozik a hadiesemények, illetve a művelődés kérdéseivel a gazdasági és társadalmi problémák elemzésének rovására. E fejezetben is tetten érhető, hogy a város inkább színtere, mint főszereplője a történetnek. Nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miért és mennyiben tekinthető e korban a település városnak. Jellemző például, hogy az iskoláról írva csak utal, de nem hangsúlyozza, hogy a színvonalas iskola mennyire városi jellemző. A szerző - legalábbis a fejezet címe szerint - az 1526-1809 évek történetének megírására vállalkozott, a 18. század második felével azonban csak érintőlegesen foglalkozott. Ez annál is sajnálatosabb, mert éppen e korban figyelhető meg e tájon a városok és egyéb központok hierarchiájának átrendeződése. így nem tudható meg, hogyan alakult Körmend sorsa ebben a folyamatban. Az újkori fejezet szerzője, Kondicsné Kovács Éva adós marad annak megvilágításával, hogy miért éppen az 1800-as évvel kezdi tárgyalását. Megfelelő vezérfonal hiányában a leírás rendkívül hézagos - pl. a refonnkor vizsgálata kimerül Batthyány Fülöp portréjának megrajzolásával -, szerkezete nem logikus, az egyes kérdések tárgyalása aránytalan és esetleges. Sok táblázatot közöl, anélkül, hogy ezeket alaposabban elemezné, a virilisták névsorai annak megjelölése nélkül, hogy ki is volt az illető, semmitmondóak. Szinte minden téma szerepel e fejezetben, de ezek a puszta adatközlésen nem mennek túl. Az 1918 utáni korszak bemutatásában a politikatörtén dominál, de erről a szerző legalább átfogó képet ad. Itt is hiányolható, hogy a felsorolt személyekről a nevükön kívül alig tudható meg valami. Az 1945 utáni korszakkal foglalkozó fejezet „Adalékok..-." címe híven tükrözi tartalmát: egy nehezen emészthető filozófiai fejtegetést ötletszerűen kiragadott adatokból, főleg pártiratokból származó hosszabb idézeteket felsorakoztató, egyoldalú forrásbázison nyugvó tárgyalás követi. A rendszerváltás feltételeit ismertető fejezetről nem is érdemes szót vesztegetni: ennek beiktatása nyilvánvalóan nem a tudományos követelményeknek való megfelelés diktálta, hiszen a kézirat lezárásakor még nem volt történelmi rálátás az eseményekre. E kötetben is lett volna tehát tennivalója a szerkesztőnek, hogy a népes szerzőgárda szempontjait egymáshoz közelítse és különböző színvonalukat 146