Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Bácskai Vera: Vas megye várostörténeti munkáinak módszertani kérdései

világos képet a település gazdaságáról és társadalmi összetételéről. Nyil­vánvaló, hogy egy település fejlődése szempontjából fontos, hogy ki volt a földesura, milyen terheket rótt a lakosságra, milyen előnyöket biztosított szá­mára, a birtokosok személyére és konfliktusaira vonatkozó színes elbeszé­lések mögött ezek az információk háttérbe szorulnak. Véleményem szerint a városra vonatkozó adatok szűkösségét tekintetbe véve, limitálni kellett volna az e korszakra jutó terjedelmet, megkurtítva a város története szempontjából elhanyagolható leírásokat. Az aránytalanság más téren is szembeötlő: míg a középkor és kora újkor együttes terjedelme 100 oldal, a szentgotthárdi csata leírása, amelynek a város, pontosabban környéke, puszta helyszíne volt, s a szerves fejlődésében nem játszott különösebb szerepet, csaknem 60 oldalra rúg. Ennél csekélyebb terjedelmet kapott a 18-19. század tematikusán erősen leszűkített története. Az e korszakot tárgyaló fejezet - mint címe is jelzi - a lakosság foglalko­zási és vagyoni megoszlására, illetve az úrbéres viszonyok alakulására kon­centrál. A gazdasági-társadalmi folyamatokat lényegében csak a 19. század közepéig kíséri nyomon. A dualizmus kori fejlemények homályban marad­nak, holott az ipar megjelenése révén a korszak vége mélyreható változásokat hozott a város életében, amelyekről csak a két világháború közötti korszakot bemutató fejezet visszautalásaiból nyerhetők információk. E hiányt leszámít­va, Simonffy Emil a vizsgált korszakra vonatkozóan számos új adatot sora­koztat fel, ezeket alaposan elemzi is. Legfőbb érdeme, hogy felveti a mezővá­rosi-városi szerepkör problematikáját, és kimutatja azokat a centrális funk­ciókat, amelyek a városi rangot még el nem nyert település városiasságát bi­zonyítják. Ezt a fonalat folytatja Kiss Mária a két világháború közötti kor­szakra vonatkozó fejezetében, amely a város fejlődését és életét sokoldalúan, a gazdaság, társadalom és a politikai élet minden fontos területére kiterjedő­en taglalja. Az 1945 és 1975 közötti korszak bemutatása, bár természetsze­rűen nem mentes a korszakra jellemző sztereotípiáktól, osztályharcos zsar­gonjától, ám a fejlesztés visszafogását, a város korábbi ígéretes fejlődésének megtorpanását bemutatva kissé oldja a szokványos rózsaszínre festett „üdv­történet" egyoldalúságát. A szerkesztési elvek átgondolatlansága a kötet második felében válik iga­zán nyilvánvalóvá. Érthetetlen, hogy a népesség fejlődéstörténeti vázlata címet viselő, szakszerű - és ezért a laikus olvasó számára nehezen emészthető - de­mográfiai fejezet miért a történeti fejezetek után következik, miért nem előzi meg a történeti tárgyalást. Zlinszkyné Sternegg Mária kitűnő tanulmánya a ciszterci apátság történetéről és művészeti alkotásairól, magas színvonala el­lenére kilóg a kötetből: terjedelme 176 oldal, és végeredményben csak lazán kapcsolódik a város történetéhez. Még érthetetlenebb, hogy miért külön feje­zetekben és nem a megfelelő korszakok történetébe építve kerül sor az isko­laügy, művelődés, egészségügy és a sportélet tárgyalására, amelyek így a kor­szakból kiszakítva puszta leírások. Nagyjából bármely városról lehetett volna ilyeneket írni. Hasonlóképpen vesztett jelentőségéből a városkép alakulását 144

Next

/
Thumbnails
Contents