Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Dominkovits Péter: A „Száz magyar falu könyvesháza" sorozat nyugat-dunántúli köteteiről

Vitathatatlan, e kis áttekintést kettősség jellemzi. Hisz amíg a kötetek szervezésének megfelelően,

7 a mai megyékben gondolkodó nyugat-dunántúli területi sávot vizsgálok, ugyanakkor nem hagyhatom említés nélkül azon sorozatba felvett településeket, amelyek az „előd" történeti vármegyék területéhez tartoztak. A települések megyei közigazgatási beosztásának változásai mellett egy másik jelenségről, az egyes települések időszakos, vagy tartós összevonásáról, szétválásáról is szólni kell, hisz az ezekre vonatkozó információk többékevésbé megjelennek a kötetekben. Megítélésem szerint pl. az 1941-ben összevont Alsó- és Felsőoszkó, az 1950-ben egybecsatolt Nagy- és Kisnarda, illetve a még 1892-ben egybevont Nagy- és Kiscenk történetének egy kötetben történő összefoglalása teljességgel indokolt. Pedig nem minden esetben beszélhetünk arról, hogy az adott megkettőződött nevű település egyazon földesúr uralma alatt állt, sőt, Kis- és Nagynarda kora újkori, újkori története esetében egy magyar kisnemesi község és egy horvát jobbágyfalu eltérő társadalom és birtoklásszerkezetével, különböző etnikai, kulturális dominanciáival találkozhatunk. A megvalósítás mégis jól sikerült; a szerző gondosan ügyelt a települések közel egyenlő súlyú megjelentetésére, a különbségek érzékeltetésére. Amennyiben mégis úgy tűnik, hogy a horvát Nagynarda felé billen a mérleg nyelve, azt a kutatottság, forrásfeltártság mai állapota miatt is betudhatjuk. Ugyanez fokozottan is áll az 1902-ben egyesített Alsó-, Felső-, Középbükre, melynek birtokos társadalma - családi hálózatai - a korábbi századokban sokszálú birtok-, és rokonsági szálakkal fonódtak össze. A mai Kehidakustány esetében egyértelműen megfogalmazódott, hogy Deák Ferenc miatt az összevont településből most csak Kehida története kerüljön feldolgozásra. (Bár 1941-ben hozzácsatolták Barátszigetet, majd az 1977-ben Kustánnyal történt egyesítés, de e település (rész) ek csak a határosok érintkezése szintjén vannak megemlítve.) Ennél már jelentősebb tartalmi súllyal szerepelnek az Egervár kötetben a mostani/egykori tagtelepülések. (Még 1895-ben Dénesfához csatolták Lakhegyet, amely az átmeneti Dénesfalakhegy elnevezés után a községi törzskönyvezéskor a Déneslak nevet kapta. A települést 1949-ben csatolták Egervárhoz. Közülük Lakhegy 1991. április l-jétől a fenti néven elszakadt Egervártól.) Sopronhorpácsot és Lédecet 1933-ban, az első település nevén vonták össze. Bár a szerzők az utóbbi település történetének a felvázolására is törekedtek, ezt érdemben a terjedelmi korlátok sem tették lehetővé, így továbbra is feldolgozásra vár a csornai Premontrei Prépostság földesurasága alatt állott kisgözségre vonatkozó gazdag uradalmi iratanyag. A tartós egybevonások mellett rövid életű is megfigyelhető falvaink között; Lebenyt 1973-1988 között Lébénymiklós néven Mosonszentmiklóssal egyesítették. Ahogy más települések esetében, itt is következetesen élt a lakosság lokalitás-tudata; a rövid közös múlt a kötet elkészítését sem befolyásolta.

8 Miképpen a sorozat egészének a köteteit, úgy a nyugat-dunántúli köteteket is jellemzi, hogy a kiválasztott települések a feudalizmus kori, kora újkori, újkori jogi besorolás szerint nem csak falvak sorába tartoztak, hanem kö126