Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
3-4. szám - Benczik Gyula: Községi monográfiák Vas megyében 1990-2002
Az 1. világháború utáni évek szerény termését jelzi az elemi iskolások számára írt „Búcsú község rövid története". 12 Hasonló iskolai kiadványok tucatjainak kellett volna elkészülnie, de csak erről az egyetlenről van tudomásunk. Az 1930-as évek lázas falukutató mozgalma alig érintette a megyét, nemkülönben Nyugat-Dunántúlt. Kevés kiugró alkotás született, és ha a mozgalom erős szociális töltetét, társadalmi elkötelezettségét is tekintjük, akkor érthetetlenül állunk a tény előtt, hogy a végső válságba jutott paraszti társadalomnak nem akadtak errefelé krónikásai. Kisebb néprajzi dolgozatok (Csörötnek 13 ), „állagvédő" falumonográfiák (Nagyrákos 14 ) jelzik a Vas megyei termést. A kivétel Gáyer Gyula Gödörháza-monográfiája. 15 Gáyer Gyula nemzetközi hírű botanikus, a régió flórájának legjobb ismerője már halálos betegen érkezett Gödörházára az 1930-as évek elején. Egy véget nem érő tagosítási perben bíróként hosszabb időt kellett az apró, elzárt őrségi faluban eltöltenie. A rendkívül tömör, lényegre törő dolgozat - mindössze 32 oldal - posztumusz jelent meg a szegedi egyetem közlönyében. (Itt tanított Gáyer is, és jól ismert az egyetemnek a falukutató mozgalomban betöltött szerepe.) A művelt olvasóközönség számára íródott, azoknak, akiket akkor szenvedélyesen érdekelt a magyar falu sorsa. Gödörháza - a címadó falunév sem véletlen - szociográfiájában a korabeli konvencionálisnak tekinthető tematikát - gazdaság, erkölcs, lelkület, fizikai állapot stb. - az eredeti szemléletmód, éles meglátások ellensúlyozzák. Igazi értékét az adja, hogy Gáyer a történeti ökológia egyik első remekművét alkotta meg, széleskörű természettudományos ismereteire alapozva. A két világháború közti korszakból, kis megkötéssel ugyan, még egy jelentős mű kiemelendő: Kovács Mártonnak a felsőőri magyar népszigetről írt disszertációja, amely a Település- és Népiségtörténeti Értekezések könyvsorozatában jelent meg, 16 más azóta már klasszikusnak számító alkotással együtt. Remek kismonográfia, ma is haszonnal forgatható, sőt a forráskezelésben, a névtani vizsgálódásaiban vagy a lakosság kontinuitásának megállapításában példaképül állítható. Jóllehet maga Felsőőr város, de a nyelvsziget-kutatás tárgya Alsóőr, Orisziget, és Vasjobbágyi falvakat is magában foglalta. A négy település Trianon után Ausztriához került, 1940-es évekbeli helyzete - magyar sziget a Harmadik Birodalomban - gyökeresen elütött a megye falvainak többségétől. A 2. világháború utáni időszak nem kedvezett a falukutatásnak. Az első kísérletek akkor jelentkeztek, amikor a magyar falu elszenvedte talán legnagyobb történelmi megrázkódtatását, a téeszszervezést. Az 1960-as évek elejétől számvetések készültek „a fejlődés szocialista útjára lépett" falvak társadalmi változásairól, annak a gondolatnak jegyében, hogy mielőtt a múltat végképp eltörölnénk, vetnünk kell még egy utolsó pillantást rá. A „történelem vége" teóriájának szocialista változata így paradox módon egy időre történelmi érdeklődést szült. (Ennek legmaradandóbb emléke az utókor számára a megye földrajzi neveinek összegyűjtése lett.) 17 Alig volt olyan falu, ahol nem készült kéziratos falu- vagy termelőszövetkezet-történet az 1970-es években, és még 1984-ban is jelent meg nyomtatásban tsz-történet Vas megyében (Bajánsenye). 18 101
