Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A megyetörténetírás lehetőségei és a középkorkutatás helyzete Vas megyében

tárgya, a vár alakult át, hanem amint arra a Sajó melletti muhi csata keserű felismerése rávilágított, maga a hadsereg is alapvető átalakulásra szorult. Végképp megváltozott a nyugati határvédelmi struktúra is, amelynek felbomlása már III. Béla idején elkezdődött. Ekkorra ugyanis már eltűntek, pontosabban szólva benépesültek a korábban még lakatlan gyepűk, a többszöri megújításuk ellenére végképpen leromlottak a védelem gerincét képező hoszszanti sáncok, és nem utolsó sorban az egész őrszervezet felbomlott. A védelmet ezek után már a határ közelében, magas hegycsúcsokon felépült, zömében magánkézben levő kővárak látták el. Gazdasági tekintetben a 13. század közepén közvetlenül a Nyugat-Dunántúlt két negatív változás is sújtotta, amelyek egyértelmű visszaesés okozói lettek a későbbiekben. Az első, hogy ekkorra az észak-déli kereskedelemi utak az alpesi hágók szinte egész évben való járhatóvá tétele után nyugatabbra tolódtak, ami a magyar területeken jelentős vámkieséseket okozott. A második, hogy az olcsóbban kitermelt stájer vasérc és a belőle előállított jobb minőségű nyersvas kiszorította a piacról a drágább és rosszabb hazai vasat. Ennek a piaci folyamatnak hatásaképpen igen rövid időn belül vége szakadt a felszíni gyepvasérc kitermelésen alapuló szolgálónépi kohászatnak. Rendkívül tanulságosan jelképezi a korszak átalakulását maga a megyeszékhely, illetve annak máig legjelentősebb épületegyüttese. A tatárjárás körüli időben alapított és közvetlenül az után felépített, igen nagy méretű vasvári domonkos kolostor épülete tudni illik, azért maradhatott meg egészen a 17. század végéig szinte érintetlen 13. század közepi formájában, mert a város későbbi történetében már soha annyi anyagi forrás nem adatott, hogy a helyi viszonyokhoz képest túlméretezettnek mondható épületet modernizálják. Hozzátehetjük, hogy újkori átalakításai is csak igen vontatottan haladtak, viszonylag kevés pénzből és ily módon a legkevesebb munkaráfordítással történtek. Ennek a szegénységnek viszont később rendkívüli haszna az lett, hogy ez a város dicsekedhet ma Magyarország egyetlen többé-kevésbé épen - legalább is felmenő falaiban - megmaradt 13. századi koldulórendi kolostorával. Egyértelmű, hogy felépítésekor a település jóval nagyobb gazdasági erejével számoltak, hiszen koldulórendi kolostor lévén fenntartása elsősorban magára a településre és annak környékére hárult. A második kötet gerincét az Anjou-korban kiteljesedő nagybirtokrendszer és a vele kapcsolatos társadalmi és gazdasági átalakulások adják. A korszakban kialakuló uradalmak nemcsak a középkor folyamán, hanem lényegében egészen a legújabb korig meghatározták a megye településeinek és azok lakóinak életét. A későbbiek folyamán már többnyire nem a birtokrendszer változott, hanem csak a birtokosok. A harmadik kötet több nagy korszakot foglal magában (Zsigmond-kor, Mátyás-kor, Jagelló-kor), ezek mindegyike arisztokráciaváltással járt együtt. Ezen változásoknak nyomon követése a gazdaságtörténettől a művelődéstörténetig a magyar történetírás számára számos újdonságot rejteget. A korszak zárópontját is maga a kutatás fogja kijelölni, hiszen ma is egyre valószínűbb, 75