Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

A korai megyeközpont, azaz Vasvár ispáni várának pontos helyéről a mai napig vita folyik, bár 2003-ban reményt keltő megfigyeléseket tett Kiss Gábor a topográfiai azonosítás tárgyában. A feltételezett karakóiról (Gömöri János és P. Hajmási Erika ásatása 1976) kiderült, hogy nem ebbe a körbe tartozik, továbbá talán a kurucok is erődítést építettek ott. Vagyis a hajdani Karakó megye központja még ismeretlen. Ráadásul a megásott vár anyaga a mai napig publikálatlan. Viszonylag jól kutatottak és a nemzetközi szakmai körökben jól ismertek a megyének talán nevet is adó korai vasfeldologzás emlékei, a kohótelepek. Nováki Gyula Kőszegfalván 1961-ben, majd ugyanő 1962, 1964-ben Vasvárott tárt fel kohókat. Gömöri János Tömördön (1978) és Ólmodon (1985) végzett ásatásainak köszönhetően vannak e területről információink. Ólmodon faszerkezetes épület nyomai is előkerültek. Az utóbbi évtizedben azonban e témakörben - vasfeldolgozás vizsgálata - megszűnt a kutatás korábbi aktivitása. A megye középkor-kutatásának eredményei - a templom- és rendház kutatás kivételével - is elmaradnak a lehetőségektől és a szomszéd megyékhez (Győr-Moson-Sopron, Zala, Veszprém) képest. Ennek egyik oka nyilván a trianoni megcsonkítás, a másik a „vasfüggöny" mellettiségből fakad, a harmadik pedig: a középkoros régész státusának igen késői létrehozása. Az 1974-ben a múzeumba kerülő P. Hajmási Erika volt az első középkor főszakos régész, aki kialakította az elkülönített Középkori gyűjteményt, amelyet az 1954-es leltározási kampányt követően 1962-ben a Történeti Osztály állományában tartottak nyilván. A második ilyen képzettségű, egyúttal az első népvándorlás koros Bakay Kornél, aki 1978 óta dolgozik a megyében. A harmadik középkoros, egyúttal a második népvándorlás kor főszakos régész 1983 tavaszától Kiss Gábor. A negyedik középkoros az 1984—2002 között itt tevékenykedő Dénes József. Az ötödik pedig a megye tudománytörténetében 2001-től Pap Ildikó Katalin. A középkor vonatkozásában is igen reményt keltőén indult a kutatás, hiszen a 13. században alapított jaki bencés apátsági templom építészeti-műemléki vizsgálata - központi finanszírozással - már a 19. század utolsó éveiben megindult. Az 1906-ban renovált templom faragott kövei Szakái Ernő restaurátor munkáját követően a Savaria Múzeum Lapidariumába kerültek beépítésre, melyeket az 1978-ban megkezdett felújításkor kiemeltek. Ma ezek és az írj abban előkerült társaik is ajaki apáti házban megrendezett kiállításon láthatók, illetve raktárban várják további sorsukat. A híres nyugati kapu eredeti szobrai 1996-tól a Savaria Múzeumban tanulmányozhatók. Az utóbbi években Valter Ilona és P. Hajmási Erika tevékenykedése eredményeként az apátság monostorának kiterjedését is sikerült meghatározni, amelynek teljes feltárása - központi támogatásból - még a 2003. évben is folytatódott. Ugyanitt előkerültek a honfoglalás kor-, illetve a monostor építését megelőző időszak temetkezései is. A megye középkori templomainak és rendházainak (pl. Celldömölk, Csempeszkopács, Őriszentpéter, Szentgotthárd, Velemér) többségét a 2. világháborút követően elsősorban és önállóan az Országos Műemlékvédelmi Felügyelet és jogutódja, az Országos Miíemlévédelmi Hivatal munkatársai kutatták. 46