Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

feltárásról - a legutóbbi évekig - csupán néhány kisebb részlettanulmány és az Iseum műemlékvédelmi jellegű közlése állt az érdeklődők rendelkezésére. Az Iseum-körzet további vizsgálata csak az 1970-es évek legvégén folytatódott a 2003-ban elhunyt Cserményi Vajk vezetésével. Ezt a kutatási folyamatot az 1985-ben az Iseumban elkészülő római kori út rekonstrukciója zárta. 1960-ban újraindult a Püspökkert, a ma Járdányi Paulovics István Romkertnek nevezett terület feltárása, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1980-as évek végéig tartott. A mmikálatok során, melyeket Szentléleky Tihamér akkori megyei múzeumigazgató és Buócz Terézia irányítottak, a római kori város nyugati részének értékes szelete látott napvilágot. Sikerült meghatározni a nyugati városfal vonalát, a falon kívül elhelyezkedő monumentális útkereszteződés mentén vámállomás, az úttól ENy-ra pedig Savaria fazekasnegyede került feltárásra. A városfal belső oldalán végzett kutatásuk eredményei alapján, a korábban Paulovics által Quirinus basilikának vélt épületet Tóth Endre késő római császári palota fogadótermeként határozta meg. Tóth Endre véleményét az ásató Szentléleky Tihamér elfogadta. A város szerkezetének megértéséhez nagyban hozzájárultak az itt feltárt utcaszakaszok, melyek alapján Tóth Endre 1971-ben közzé tette Savaria utcarendszerének rekonstrukcióját. Sajnálatos azonban, hogy a romkerti feltárások teljes publikálása a mai napig nem történt meg. JPI Romkertben folyó nagyarányú feltárási kampánnyal párhuzamosan végezte Medgyes Magdolna a római kori város megismerése szempontjából rendkívül fontos leletmentéseit és topográfiai szondázásait, amelyek elsősorban a városfalra és az azon kívüli területekre irányultak. 1973-1974-ben, az új városháza építése során hatalmas, oszlopos csarnoképületet tárt fel. A kőépület alatt, azzal teljesen azonos tájolásban faszerkezetes épület maradványai bontakoztak ki, amelynek legkorábbi periódusát az ásató a Flavius-korra keltezte. E korai datálás ellentmondani látszott a város két periódusú beépítésének korábbi elméletének, de összehasonlító anyag hiányában akkor a jelenséget értelmezni nem lehetett. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek első felében, több évadon keresztül a városfalak és a nyugati városfalon kívüli külváros műhelynegyedét kutatta. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű volt egy római kőhíd hídfőjének (Quirinus püspök mártírhalálának helye), illetve innen a városfal irányába futó utcaszakasznak a feltárása, amely lehetővé tették a város nyugati városkapujának lokalizálását, majd pedig 1983-1984 során annak hitelesítő ásatását. 1996-ban a Totál-benzinkút építése előtt sikerült a Fő tér irányából érkező, és ott már megfigyelt utat hitelesítenie, amely az említett hídfőre vezetett. 1992 tavaszán, Kiss Gábor és Sosztarits Ottó végzett leletementést a város északi részén, amelynek során lelet nélküli, talán késő római csontvázas sír feltárását végezték el. Nem a sír, hanem annak lelőkörülménye jelentette a legnagyobb meglepetést; a sírgödröt ugyanis egy boltozott római szennyvízcsatornába vágták bele. A csatorna iránya pontosan a városon belül megállapított utcarendszerbe illett bele. A szerencsés lelet jelezte, hogy 1. Savaria északi, közművekkel is ellátott külvárosa a falakon túl legalább 150-200 méterre terjedt ki, 2. a késő római korban talán már akadozott a csatornarendszer működtetése. 34