Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

2. 2. A római kor kutatása Tudománytörténeti jelentőségű és Osztályunk szempontjából kötelező érvényű, hogy 1. itt nyílt meg az ország első, nyilvános múzeumi kiállítóhelye - a Sala terrena - Szily János egyházmegyét alapító püspök jóvoltából, amely római kori emlékeket mutatott be, és 2. Magyarország első régészeti szakkönyve, egyúttal várostörténete éppen Savariáról jelent meg 1791-ben. Schoenwisner István műve az „Antiquitatum et Históriáé Sabariensis ab Origine usque ad Presens Tempus Libri Novem" címet viselte. A Szilyhez hasonló, de kisebb volumem'í gyűjtők sorából Farkas László (1825), Petrédy Antal (1828) és Varsányi János legfőképpen római kori emlékeket tartalmazó kollekciói Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A jaki származású Bitnitz Lajos, líceumi tanár pedig a Tudományos Gyűjteményben 1821-1829 között közölte - többek között - a római kor helyi emlékeit. A Lipp Vilmos vezetésével 1872-től működő Vasmegyei Régészeti Egylet első és legfontosabb tevékenységi területe a római kor, jelesül Savaria kutatása, pontosabban a földmunkák során előkerülő emlékek összegyűjtése. Lipp 1873-tól Schwarcz Ede mérnökkel, egyleti taggal térképet készíttetett, ahol a városban előkerülő emlékek helyét kívánta jelöltetni. Az 1884-es és 1899-es év - előbbiben középületek készültek, az utóbbiban a város csatornázása folyt - különösen gazdag volt az emlékek megtalálásában. Fettich Nándor, Paulovics István és Türr Ervin neve fémjelzik a kutatás folytatódását. Utóbbi terepbejárásokat is kezdett Savaria territóriumán, többek között a várost vízzel ellátó vezetéket kereste. Paulovics megtervezi és megépítteti (1939) a múzeum - legfőképpen római kori anyagot bemutató, lényegében ma is álló - kőtárát. Ugyanő volt a Romkert nagymozaikját védő, ma is álló (!) épület létrehozásának (1953) „motorja". Fettich a Perinttől nyugatra helyezi a császárkultusz központját, s ugyanő ír modern összefoglalást a római város történetéről. Munkáik jó előzményül szolgáltak Szentléleky Tihamér, Buócz Terézia, Medgyes Magdolna, Cserményi Vajk és Tóth Endre, továbbá napjaink kutatói számára. Nem mellékes körülmény, hogy a korszak két nemzetközi hírű kutatója - Tóth Endre régész és Tóth István ókortörténész - folyamatosan együttműködnek a megye római koros régészeivel. Távlatokban nézve is a legjelentősebb eredményeket tudhatják magukénak a korszak kutatói, igaz, csak Savaria-Szombathely vonatkozásában. (Sajnos, a territórium elérésére és vizsgálatára sem az objektív, sem a szubjektív feltételek lényegében szinte napjainkig nem voltak adottak.) Ennek magyarázata: 1953 óta mindig, sőt 1963 óta folyamatosan két helyi kutató foglalkozik a korral. A város megyeközponti szerepe, az ehhez kapcsolódó építkezések folyamatosan kínálták a kutatás lehetőségét, igaz nem egy esetben komoly információkat pusztítottak el az építkezések. Pl. Piac-csarnok és környéke, Kiskar utca keleti oldala és a Sylvester János Nyomda, Ady tér. A 2. világháborút követően az Iseum és környékének feltárásával indult újra a város régészeti kutatása. Sajnos, az 1955 és 1961 között folyt nagyszabású 32