Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Káldos Gyula: Kiscell és Nemesdömölk egyesítése 1903-ban

mivel az egyesülés nem szerepelt a megszavazott napirendek között, Sokoray Elek körjegyző és Radó Dénes tiltakoztak. A levezető elnök a tiltakozásnak helyt adott, megjegyezve, hogy egyesülés ügyben csak saját, egyéni véleményeket lehet hangoztatni. Kis Ferenc ismét kijelentette, az egyesülés ellen nincs kifogása, azt kívánja, Nemesdömölk község egyháztörténeti nevét ne veszítse el, az új név, Czell-Dömölk, vagy Dömölk-Czell legyen. A nemesdömölki képviselőtestületi tagok - Sokoray Elek és Radó Dénes kivételével - Kis Ferenc nyilatkozatához „részben nyílt kifejezéssel, részben hallgatólag hozzájárultak." Ezt követően vita alakult ki az egyesítendő község új elnevezéséről, elsősorban a kiscelliek között. Wagner Lőrinc apát kijelentette, Kisczell község elnevezéséhez szintén egyháztörténeti emlék fűződik, ezért Kisczell-Dömölköt javasolta, de elfogadja, ha az új név Czell-Dömölk lesz. Végül az elnök szavazásra tette fel a három néwariánst. Kisczell-Dömölk 8, Czell-Dömölk 5, Kisczell 9 szavazatot kapott. A nemesdömölki képviselők többsége Czell-Dömölk mellett voksolt. Azt mondhatjuk, némi vigasz a nemesdömölkieknek, hogy legalább a név választásában az ő szavazatuk volt a döntő. Az ülés végén elfogadott véghatározat a következőket rögzíti: „Nemesdömölk községnek Kisczell községgel való egyesítése esetére mindkét község Képviselő testülete egyértelemben azt kívánja, hogy a két község vagyona egyesítessék és az azokból eredő összjövedelemben, valamint a községi pótadóban való részesülés az egyesült községek lakosságára egyforma arányban háramoljanak. Az egyesített községek nevének megállapítása pedig törvény szerint a belügyminiszter úr hatásköre alá esvén annak eszközlésénél a kölcsönösen felhozott méltányossági okok szíves figyelembevétele kéretik."

12 Hátra volt még a megye állásfoglalása, nem volt kétséges, milyen határozat születik. Kis-Czell nagyközség egyesülésre való kérelmét a törvényhatósági bizottság pártoló véleményével a keletkezett iratokkal az 1886. évi XXII. te. 162. §-a értelmében

13 a belügyminiszterhez felteijesztette. Az egyesülés 1904. január 1jén lesz végiehajtható, a két község új neve egyesítés folytán Czell-Dömölk lesz - szögezte le a határozat és intézkedett arról is, hogy Czelldömölk vidéki körjegyzőség elnevezéssel Simonyi, Mihályfa, Tokorcs, Üj Mihályfa a körjegyzőségben maradjanak.

14 Azt gondolhatnánk, az egyesülés kérdése nyugvópontra került. Nem így volt. Nemesdömölk a megye határozatát törvénysértőnek tartotta, mivel a két község nincs összeépülve, s a közigazgatás érdekei sem kívánják az egyesítést. „Ha van igazság, és ha megtartandó a törvény, akkor a magánérdekből tervezett egyesítés, Nemesdömölk község rovására meg nem történhetik." lilák a belügyminiszternek küldött fellebbezésükben.

15 A törvényre hivatkozni nem szerencsés, mert az nekik nem kedvez. A már idézett törvény 162. § második bekezdése ezt mondja: „üa az egyesülést mind a két község lakosságának külön-külön azon része kívánja mely a községi egyenes államadónak nagyobb részét fizeti, a belügyminiszter az egyesülést meg nem tagadhatja."

10 A belügyminiszter az egyesülést 101 232. és 116 738/1903. B. M.

17 számíí rendeletével kimondta, az új község elnevezését Czelldömölk névben állapította meg. 74