Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Káldos Gyula: Kiscell és Nemesdömölk egyesítése 1903-ban

csakhogy az évszám nem az egyesülést, hanem egészen mást jelöl. Az 1898. évi IV. örvénycikk.

3 értelmében megyénkben 1907-ben történt meg a községek anyakönyvezése, névtörzskönyvezése, ettől fogva már csak az Országos Törzskönwezési Bizottság által jóváhagyott, nevüket feltüntető pecsétet használhatták. Ezért van például a kemenesaljai községek pecsétjében is ez az évszám. Az egyesülési dátum tisztázását nehezítette a községi irattár pusztulása 1945-ben. Hasonló sorsra jutott a Belügyminisztériumi Levéltár bennünket érintő része is.

4 A közelmúltban került elő a Vas Megyei Levéltárban egy iratcsomó,

5 ami sok új információval szolgál. Azt gondolom, az évszámvitánál - ez sem lényegtelen - fontosabb annak a folyamatnak a bemutatása, ahogy az egyesülés végbement. Terjedelmi korlátok miatt, a korabeli viszonyok bemutatására területi, közigazgatási, érdekegyeztetési gondok érintésével kerülhet sor. A TERJESZKEDÉS IRÁNYA A kiegyezés után megindult gazdasági és társadalmi fejlődés hatása jól kimutatható Kemenesalja központi településének életében is. A korábbi mezővárosi rang és a vele összefüggő piacközponti szerep mellett egyre nagyobb vonzást tudott gyakorolni távolabbi helyekre azáltal, hogy bővült a fogadókészség, létrejöttek a nagyközség rangját emelő intézmények - bíróság, ügyészség, telekkönyv, pénzintézetek, kórház stb. - a foglalkoztatás szempontjából fontos téglagyárak, malom és mindenekelőtt a vasút szerepét kell kiemelni, amely a lakosság egyre nagyobb részének alkalmazásában érdekelt, s nyújtott biztos megélhetési fonást. Iskolák épültek, a szaporodó társadalmi egyesületek is helyet követeltek maguknak. Az igénybe vehető belterületek kimerülőben voltak, a nagyközség vezetőségét évek óta foglalkoztatta a teijeszkedés irányának meghatározása. Nem voltak könnyű helyzetben, mert Kiscell eredendően egyházi, apátsági tulajdonra települt, a továbblépés is az apátságtól függött. Kelet, délkelet irányban ott volt a vasút, dél és délnyugaton a sági határ gátolta a teijeszkedést. A ságiak évtizedeken keresztül védték érdekeiket, a két település azóta sem épült egybe, de az egy külön történet. Maradt a szomszédos Nemesdömölk irányába való teijeszkedés lehetősége, ahol mintegy 60 holdnyi parcellázásra alkalmas szántó, apátsági tulajdon volt a két település között. A hivatalos útkeresés mellett akadtak vállalkozók, akik némi haszon fejében a teijeszkedést, az összeépűlést, egyben az egyesülés ügyét kívánták szolgálni. Lengyel Mór bankigazgató 1891-ben létrehozott egy házépítő részvénytársaságot, két év múlva beolvadtak a Közgazdasági Hitelbankba, megvették az apátságnak a nagyközség és a vasút közötti birtokrészét, kiparcellázták, ekkor nyílt meg a Kossuth, Erzsébet, Ferenc József (ma Dózsa) utca. 1898-ban egy 5 tagú társaság Dömölk mellett megvásárolt egy 4-0 katasztrális holdnyi földterületet, és csereingatlanként felajánlották a két község közötti apátsági földekért, plusz „1 forint" négyszögölenkénti összeget fizettek. A pannonhalmi főapát az ajánlatot elfogadta. A Kiscelli Takarékpénztár azonban 68