Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Boros Zoltán: Nemesdömölk arányosító tagosztályos pere, 1842-1846

kulcs ügyében már megszületett az ítélet, így felesleges ezentúl foglalkozni a kérdéssel. A továbbiakban a kihasításra és az elhelyezésre kell koncentrálni, aminek alapja csakis a sorshúzás lehet. Ugyanakkor egyetértett Dugovichcsal: a földkönyv javításai valóban bizalmatlanságra adhatnak okot. Ezen kívül a szerződés bemutatásával bizonyította, hogy Széli Imre zálogföldje tulajdonképpen haszonbérletbe vett Vidos birtok.

40 Érintettsége révén, az evangélikus gyülekezet nevében, koltai Vidos Imre felügyelő is szót kért. Több oldalon keresztül kifejtett álláspontjának lényege abban állt, hogy a törvények alapján mind a templom, mind pedig a paplak és a tanító háza után a belső telek tényleges nagyságának arányában meg kell kapnia járandóságát még akkor is, ha ez a látszólag - ahogy Dugovich állította - a katolikus vallású közbirtokosok kárára történik.

41 A felperesek némi késlekedéssel reagáltak Dugovich hozzászólására, mivel egy furcsa helyzet állt elő. Korábbi társuk azáltal, hogy nem fogadta el az ekkor már ítélettel is megerősített belső teleknagyságon alapuló arányossági kulcsot, szembekerült a többi felperessel. Ez azért is meglepte Marich és Nedeczky ügyvédjét, mivel ők az egész pert a közbirtokosság nyomására kezdeményezték. Dugovich, Gyarmathy és Nagy Károly pedig írásban is nyilatkoztak a perköltségek megosztásáról. Álláspontjuk szerint Dugovich a per további mente során már alperesként kezelendő. Az érdemi kérdéseket illetően a felperesek egyetértettek azzal az állásponttal, miszerint az arányossági kulcs ügyében létrejött a megegyezés, amit Dugovich kivételével mindkét fél elfogad. O sem véletlenül ellenkezett: az a ki nem mondott érdek vezérelte, hogy ne csak az első feleségétől - Gyarmathy Ágnestől - származó gyermekeinek, hanem a második házasságából született utódainak is tudjon a közföldekből hasítani egy-egy darabot. Ezt természetesen a felperesek is visszautasították. Mint ahogy Gyarmathy János vitatott kertje ügyében is megkérdőjelezik az alperesek újabb tanúinak szavahihetőségét. A hosszas előadás számunkra különösen érdekes hozadéka, hogy köztudott tényként említi a Nedeczky és a Marich családokról, hogy egy nemrég utód nélkül elhunyt osztályos társuk révén jutottak a Dömölky család javaiba. Az egykori Dömölky kastély pedig a jelenlegi Marich uradalom magtára. Magyarázattal szolgáltak a földkönyvi javítások ügyében is. Az „elkövető" a Benda Jakab mérnök mellett működő gyakornok volt, akivel a felmérés során elkövetett pontatlanságokat javíttatták ki. Szalay János neve mellé tévedésből került a jobbágy szó. 0 valójában nemes, de nem saját földjén gazdálkodik. Nedeczky uraság egyik belső fundusát bírja napszám fejében, de a kiosztás gyorsítása érdekében hajlandók Szalay földjét úrbéresként kezelni. Az evangélikusok igényeit jogosnak tekintik, és a javítás során csak a „templom" szót cserélték ki az „evangélikus" szóra. Ám mindkét korrekció a hitelesítés előtt történt, így a földkönyv hitelességéhez semmilyen kétség nem férhet. Petend hovatartozása ügyében természetesen szintén elutasították a felperesek Dugovich nézeteit. Bizonyítékként éppen az alperesek E jelű beadványát használták fel, mely Nagy Ferenc

42 nemesdömölki javainak 1742-ben 50