Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Boros Zoltán: Nemesdömölk arányosító tagosztályos pere, 1842-1846

nete alatt hozzászólásaival rendszeresen igyekezett medrében tartani az alperesek sérelmei folytán szerteszét ágazó ügyet. ^ Megjegyzendő, hogy a Marichok nem a köznemesek, hanem a birtokos nemesek közé tartoztak. Az alperes fél természetesen a község határát használó közbirtokosság volt, melynek tagjai a kurialista nemesek, és a nem nemesi származású agilisek voltak. A közbirtokosság tizenhét felnőtt korú nemes tagját és két nemes özvegyét, valamint tizenkét agilist Hrabovszky Lajos ügyvéd képviselte, míg másik három nemesnek Tegyey Mihály volt az ügyvédje. Rajtuk kívül még Vidos László avatkozott be a per menetébe a tárgyalás első napján Vidos János közelebbről meg nem nevezett örököseinek védelmében.

20 A per alapvető kérdését az arányossági kulcs mértéke jelentette, vagyis meg kellett állapodni a feleknek, hogy a közös földek felosztása milyen arányban történjen. A törvény értelmében erre két megoldás kínálkozott. Vagy az úgynevezett belső telket (fundus), vagy belső telket és annak a külső tartozékait együttesen figyelembe véve állapították meg a birtokosok járandóságait. A kettő közti különbséget az jelentette, hogy amennyiben valaki vásárlás, örökség vagy csere révén nagyobb külső földterületet birtokolt, és az arányossági kulcs számítása során ezt a külsőséget is figyelembe vették, akkor nagyobb részt tudott a felosztásra szánt határból kihasítani. Ez nyilván azoknak a birtokos nemeseknek a számára volt kedvező, akik gazdasági helyzetüknél fogva megengedhették maguknak, hogy nagyobb majorságot hozzanak létre a település határában, vagy olyan más községben élő birtokosoknak, akik egyáltalán nem rendelkeztek belső telekkel. A fenti sorok után nem csodálkozhatunk azon, hogy az általunk vizsgált perben a tekintélyesebb és gazdagabb felperesek az 1842. évi Szent Márton nap utáni törvényszakasz alatt az arányosság kulcsaként a külső és belső részek együttes számbavételét kérték. Ehhez az áverések közül csak a Vidos örökösök csatlakoztak, akik többek között a szomszédos Mihályfán, Sömjénben és Mersén is jelentős földbirtokokkal rendelkező, a vármegye közéletében aktívan részt vevő birtokos nemes családnak számítottak. Nemesdömölkön azonban nem volt belső házhelyük. Ezzel szemben az alperesek nevében Hrabovszky ügyvéd azt hangstilyozta, hogy a törvény értelmében az arányosság alapja a belső telek, és csak abban az esetben szabad ettől eltérni, ha a belsőségek nagysága vitatott. Tegyey - a másik alperesi ügyvéd - szintén erre az álláspontra helyezkedett, azzal a különbséggel, hogy felvetette, amennyiben egy vitatott területről nem tudják bizonyítani, hogy valóban külsőség, akkor az automatikusan belső résznek számítson. Ugyanő egyébként kísérletet tett a per elhalasztására is. Sérelmezte ugyanis, hogy nem próbálhatták meg a felek az egyezség útján történő rendezést; valamint azt, hogy a keresetlevélben foglaltakkal ellentétben nem állt módjukban a Helytartótanács álláspontját megismerni; illetve hangoztatta, hogy nem történt meg minden érdekelt közbirtokos perbe hívása.

27 A bíróság elutasította a halasztásra irányuló javaslatot, viszont helyt adott a felek közti egyezségre irányuló kérésnek, és azt 1843. június 11-ére tűzte 47