Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Boros Zoltán: Nemesdömölk arányosító tagosztályos pere, 1842-1846

ben, 1701-ben és 1729-ben is tudósítanak a források. 1747-ben Dömölky Gergely felsőbüki Nagy Ferenccel pereskedik az elekor már pusztán álló kastélyért. Nemesdömölk lakosságának túlnyomó része evangélikus vallású volt, éppen ezért fontos esemény a község életében az 1681-es törvény, mely Vas vármegye egyik artikuláris helyévé jelölte ki. Ez azt jelentette, hogy a protestánsok a törvény felhatalmazása alapján lelkészt tarthattak, és szabadon gyakorolhatták vallásukat. Tanítójukról 1696-ból, iskolájukról 1734-ből van adatunk. Ebből aztán több konfliktusuk származott a győri katolikus püspökkel, a szomszédos dömölki apáttal, de a vármegye elöljáróival is. Az új evangélikus templom meginduló építését éppúgy ellenezték, mint az újabb lelkészek felfogadását. A 18. század során az országos tendenciának megfelelően növekedett a település lakosságának létszáma. Ebben az időszakban tűnnek fel rendszeresen a fonásokban az iparosok és a kereskedők. Az 1767-es úrbéri rendezés során keletkezett iratokból az derül ki, hogy Nemesdömölkön a jobbágyok nem rendelkeztek birtokkal, csupán bérlőként miíveltek földet, évenként megújított szerződések révén. Már a Dömölky család sem szerepel a birtokos nemesek között, helyette a felsőbüki Nagy és a Vidos családok tűnnek fel. Az 1828-as országos összeírás adatai pedig arra világítanak rá, hogy a nemesek mellett zsellérek is éltek a faluban. Ezek többnyire a nemesek házainál laktak, és napszámosként vagy iparosként dolgoztak. TERMINOLÓGIA Ezzel elérkeztünk a 19. század elejére, amikor is a dolgozatunk témájául választott nemesdömölki tagosztályos per lezajlott. Mielőtt részletesen tárgyalnánk a per menetét, tisztáznunk kell néhány alapvető kérdést, és meg kell magyaráznunk néhány fogalmat. Nemesdömölk Vas vármegye keleti felében fekvő iigynevezett kuriális község volt. Wirth Zsuzsanna így határozza meg ezt a fogalmat: „...kuriális falu az a nemes település, amelyben a lakosság többsége taxás nemes, és agilis volt..."

10 Ebben a definícióban két újabb fogalom szorul magyarázatra. Az egyik a taxás nemes, akik alatt olyan parszti sorban élő köznemeseket kell értenünk, akik házaik (curia) után adó (taxa) fizetésével tartoztak a megyei adóalapba.

17 A másik fogalom az agilis, akik olyan nemességgel nem rendelkező személyek - többnyire jobbágyok - voltak, akik nemes lányt vettek feleségül, vagy ilyen házasságból származtak (félnemesek, nőnemesek). Ok a nemes feleség házában (curia) éltek, és a nemesi birtoknak számító földjeiket művelték. Az ilyen kisbirtokok nagysága változó volt. A 17. század végén Vas és Sopron vármegyék közel azonos időben határozták meg a kisbirtok maximális nagyságát. Eszerint kurialistának számított minden nemes, akinek birtokai nem haladták meg négy jobbágytelek nagyságát. Ennek ellenére többnyire nem, vagy csak alig érte el egy jobbágytelek méretét, ami aztán az örökösök között tovább aprózódhatott.

18 45