Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a 19. századig

Edvi Illés Pál szenvedélyes tudománykedvelő volt, szabad idejét olvasással töltötte, amikor látása megromlott, akkor felesége, aki mindenben hií társa, olvasott fel neki, ami arra utalt, hogy források, könyvek, újságok elérhetőek voltak számára. Bár saját könyvtárról nem tett említést, kivéve az esperesi könyvtárat. Gyermekeit maga nevelte, tanította. De nem talált a számára megfelelő magyar tankönyvet. Mint tanfelügyelő ismerte az iskolák állapotát, ez is ösztönözte egy tankönyv megírására. Amikor 1833-ban az Akadémia egy elemi tanítói kézikönyv megírására pályázatot írt ki, elkészítette könyvét. 11 pályázó közül elnyerte vele a Marczibányi-díjat. Könyvét az Akadémia adta lei, és több kiadást megért. Számunkra könyvének az 1844. évi 3. javított kiadása volt tanulmányozható. I. kötet „Közhasznú népi olvasókönyv. Népszerű magyai' nyelvtan és írásmód betűtípussal és idegen szavak jegyzékével." Értelemgyakorlatok, erkölcsi elbeszéléseket, alkalmazási szabályokat, tanulságos verseket tartalmazott, hozzá kapcsolódott a „Kalauzoló beszéd" című rész, amelyben az iskolai tanítókhoz szólt, a kézikönyv használatáról, a gyermekek helyes tanítási módjáról, s arról, hogyan vezesse a tanító a gyermeket erkölcsre és tudományra. A tanító úgy tudja céljait megvalósítani, ha a gyermekkel szeretettel, emberséggel bánik. Kellemesen tanít, ha érdekes dolgokra tanítja; erejüket meghaladó leckét nem ad, az iskola pedig ne legyen a fenyítés háza. „Népszerű számvetés és időszámítás tudománya - természet és egészségtan - gazdaságtalan." A gazdálkodás, a szántás-vetés, állattartás mellett szerepelt a szőlőművelés, amely már az ő idejében is „szolgát és nem urat szeret". III. gépszerű földleírás két földtérképpel történet és törvénytan." A kézikönyv a legszükségesebb tanok összessége, valláskülönbség nélkül minden tanítónak ajánlotta. Könyvével olyan feladatokat oldott meg, a hozzá hasonlókkal együtt, amire a hozzáértő, de távollévő személyek nem vállalkozhattak. Edvi Illés Pál akarata szerint a falusi magyar ifjúság kezébe egy olyan könyvet akart adni, amit a tanuló, de a felnőtt ember is haszonnal forgathat. O maga azt mondta könyvéről: praktikus tartalmúak, közéletbe vágok és több ezer példányban olyan elteijedtek, alig hiszi, hogy a nép között más írónak neve ismertebb lenne, mint az övé. Sikerét annak köszönhette, hogy a nép között élt, ismerte a köznép gondjait, bajait, szükségeit és ne feledjük el, hogy foglalkozott neveléstudománnyal, sőt tevékenyen részt vett az evangélikus népiskolák kiépítésében. Dömölkön Convictust tartott fenn - a tanulók szállást és élelmezést kaptak. A szabadságharc miatt félbe maradt tanítást folytatva a tanulók száma megszaporodott, háza élénkebb lett, némileg feledtette vele a haza sorsát. Tanulói tíz hónap után Pápán, a református főiskolán retorikából és poétikából dicséretesen vizsgáztak. A tanításban fia is részt vett, zongorát és francia nyelvet tanított. Tanintézetét a falubeliek „Kis Akadémia"-nak nevezték. A levelezés tanításához Mikes kelemen törökországi leveleit használta, sokra becsülte, annál inkább, mivel Kulcsár István Szombathelyen adta ki. Mint krónikájában írta, a keze alól kikerülőket mestereknek választották, 19 ifjút pedig egyházi szolgálatra képezett ki. 32