Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a 19. századig

zás, a felnőtt korra való felkészítés. E tudományág jeles képviselőivel és munkáival ugyancsak találkoztak Németországban. A társadalom szélesebb rétegeinél könyvekről még nem nagyon beszélhetünk. A családi adatok bejegyzésére szolgáló biblia, 1-2 népszerű vallásos kiadvány és kalendárium az ami megtalálható. A 18. század végére ez a helyzet az előbbiek hatására vidékünkön már kedvezőbben alakult. Németh László írta: „Az akkori Magyarországnak egy csoportja sem volt olyan szoros szomszédja az emelkedőben lévő német kultúrának, mint a nyugat-dunántúli lutheránusság. Fővárosa Sopron, Bécsnek tőszomszédja s a felekezeti kapcsolatok jóvoltából a német szellem két székvárosának Jénának és Göttingának tanítvány a."

lh Sopron látta el Vas megyét és a szomszédos megyéket, Németországot megjárt lelkészekkel. Sopronban tanultak a kemenesaljai evangélikus családok gyermekei. Kis János a 18. század közepétől már több tanulót említ.

17 Később a Magyar Társaságban nagyszámú képviselője volt a kemenesaljai középnemesi családoknak, megtaláljuk a középbirtokos nemesség képviselőit is.

18 A tanulók számát tekintve egy 1771. évi kimutatás szerint Vas megyéből voltak a legtöbben, s ezen belül Kemenesaljáról sereglettek oda a diákok.

19 Régen szokás volt tehát, hogy a jelentős számú előkelő kemenesaljai családok Sopronban taníttatták gyermekeiket. Nem kis dolog volt ez abban az időben, amikor a tudomány terjedését sokan az erkölcs lazulásának tekintették. A tanulók neveinek ismeretében a falvakat is azonosíthatjuk. Ebben a korban, vagyis a 18. század utolsó és a 19. század első évtizedeiben Nemesdömölk szerepét a művelődés szempontjából nem önmagában kell vizsgálni, hanem azokban a kapcsolatokban, amelyek a szomszédos községekben élő lelkészek, a művelődést támogató birtokosok és mások között kialakult. Egy-egy jelentős személyiség ezeket a kapcsolatokat tovább fejlesztette, illetve újakkal bővítette. Ebből a szempontból első helyen kell említeni Kis Jánost. Horváth János helyesen állapítja meg: „A kor valóságából többet és igazabbat foghatunk fel, ha a közösségi kapcsolatot nem valami szellemkonstrukcióban, hanem élő emberek emberélményében vizsgáljuk, keressük"

20 Kis János a személyes ismeretség szorgalmas építője volt. Neve elsősorban nem költői, fordítói, leírói eredetiségével tündökölt, hanem szervező képességével. Kazinczyhoz hasonlóan ösztönösen megérezte a tehetségeket, segítette kibontakozásukat. A legnagyobb érdeme a felismerésben, felfedezésben volt. Berzsenyihez fűződő kapcsolatai isméitek. Nagy költőnk mellett voltak itt mások is, akikről kevés szó esett a múltunkkal foglalkozó irodalomban, de nélkülük bizonyára Kis János nem töltött volna itt 6 évet. Olyan személyekről van szó, akik nem csak jó társalkodó partnerei és nagy könyvtárak tulajdonosai voltak, hanem „... még ennek a világjárt elmének is új tápot adnak."*

1 Kis Jánost 1802-ben hívták meg Nemesdömölkre. A Kazinczyval folytatott levelezéséből tudjuk, hogy június 19-től ígérkezett el prédikátornak, de költözködésétjúlius utolsó napjaiban tervezte. Szerencsésnek tartotta magát, amiért a népes és jól jövedelmező gyülekezetbe kerülhetett, annál inkább, mivel fekete ruháján, tanítói készségén kívül semmi „paposság" nincs benne - írja. 10