Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)
1. szám - ADATTÁR - Tóth Kálmán: Bartók Béla szombathelyi hangversenyei és a város zenei életének néhány vonása (1934-1940) II. rész
Bartók Béla zongoraművészként nagy gonddal építette fel koncertjeinek műsoranyagát. Egyik 1920-as években kelt levelében így fogalmazott: „Csupán ana kell ügyelni, hogy olyan helyeken, melyek a magyar vidéki városok zenei niveou-ján állnak, ne próbálkozzunk olyan művekkel, mint két hegedűszonátám, vagy zongora-etude-ök és improvizációk. Ezek a művek kellőleg elő nem készített közönséget csupán visszariasztanának ..." 29 Az 1940. március 2-án szombaton este nyolc órára meghirdetett szombathelyi szonátaest műsorát, amely egyébként Bartók Béla utolsó vidéki fellépése volt az Egyesült Államokba való távozása előtt, 30 nem a legkönnyebben fogyasztható zenedarabok, illetve az ellentétek játékai jellemezték. A hangverseny Mozart alkotói pályájának egyik késői művével, a kevésbé népszerű A-diir szonátával kezdődött. Meglepő folytatásként Beethoven „Frühlingsszonátája következett. Szünet után Bartók Béla ifjúkori művével, az I. rapszódiával folytatódott, majd a Kreutzer-szonátával ért véget a hangverseny. 31 A záró Beethoven-zenedarabot 32 Bartók 1921 és 1941 között hegedűpartnerek egész sorával játszotta, 1934 és 1940 között legtöbbször az európai hangversenytermekben ekkor már jól ismert Zathureczky Edével. 33 A műsor befejeztével a két művész ráadással köszönte meg a mintegy 600 fős közönség szűnni nem akaró tapsait. 34 A koncert sikeréről tanúskodik Havass Imre patetikus hangvételű írása is: „De lehet-e egyáltalán ideálisabban összehangolt, lelkileg, zeneileg rokonabb műveszlelkeket a feladatokra találni, mint éppen a szombati hangverseny két világviszonylatban is legelső rangú magyar művészét, akik a géniusz sugallatától megszállott lelkük egész kincsesházát feltárták a szépre, a magasztosra szomjúhozó hallgatóságnak."®* A hangverseny ránk maradt legértékesebb relikviája az a Bartók Béla és Zathureczky Ede által dedikált hangversenyműsor, 36 amelyet Havass Imre özvegye és leánya napjainkig őriztek családi emlékalbumukban, és sok más értékes dokumentummal együtt a Savaria Múzeumnak ajándékoztak. A múzeum dísztermének ajtaja mögött szerényen megbúvó emléktábla őrzi az 1940. március 2-án elhangzott Bartók-hangverseny emlékét. 37 JEGYZETEK Lichtschteidl Gyula: Visszapillantás Szombathely zenei életére. = Vv. 1938. jún. 24. 4. p. „Vasvármegye Kultúregyeüleíe zenei szakosztályának dobogóján nagyon gyakran a mikrofon mágneseit (sic!) [nyilván mágnásait] látjuk, a szombathelyi égbolton megjelent Meteor pedig egyházi énekművészetünket emelte a világhír tündöklő remekművére." (Ez utóbbi megjegyzés Werner Alajosra és a Scola Cantorumra vonatkozik.) Havass Imre: A Kultúregyesület választlton. = Vv. 1938. júl. 6. (továbbiakban: Havass, 1938.) 1. p. Az „írott Kő" 1938 januárjától 1942 júniusáig szünetelt. Lásd Krajevszky Gizella - Takács Miklós: Vas megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája, 1777-1963. Szombathely, 1964. 22. p. * Havass, 1938. 1. p. 86