Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

1. szám - ADATTÁR - Bqjzik Zsolt: Vasi kastélyok a sebesültek és foglyok szolgálatában 1914-ben

BAJAIK ZSOLT VASI KASTÉLYOK A SEBESÜLTEK ÉS FOGLYOK SZOLGÁLATÁBAN 1914-BEN VÖRÖSKERESZT A SEBESÜLTEKÉRT 1914 februárjában a „magyar szent korona országai vörös kereszt egyletének" igazgatósága egy esetleges háborúra készülve a sebesült és a háborúban megbetegedett katonáknak az ápolására önkéntes betegápolói intézmény létesítését határozta el, amit az egész ország területén szervezett. A cél az volt, hogy megfelelő számban képezzenek ki vöröskeresztes ápolónőket, amelyre aztán hamarosan nagy szükség is lett.

1 A 1. világháború kitörése után - miután a hadvezetőségtől felszólítást kapott - a „Magyar Vörös-Kereszt Egylet" vezetősége összes tábori alakulatait a harctérre küldte. Három nagy kórház, egy sebészcsoport, két nagyobb sebészkülönítmény, 20 segélyhely, minden hadsereg-parancsnokság mellé egyegy központi tábori raktár indult útnak. A sebesültek szállítására három kórház- és hat segélyvonatot rendelt ki a frontra. A tábori alakulatok frontra indítása után pénz- és természetbeni adományokra szólította fel az ország lakosságát. Erre azért volt szükség, mert a kormányzat nem látta el megfelelően a háborúba induló katonákat. A megnövekedett feladatok miatt ki kellett egészíteni a központi iroda létszámát. Már a háború elején önkéntesek százai jelentkeztek munkára. De bevonultak szolgálattételre azok is, akiket a hadvezetőség - a megállapodás alapján - még a béke idején hadrendileg az egylethez osztottak be. A békeidőben végzett munka eredményeként az egylet vezetősége a mozgósítás első napján bejelentette a hadvezetőségnek, hogy 9 tartalékkórház, 507 kisegítő kórház, 517 üdülőhely és 44 betegnyugvó állomás, összesen 50.582 ággyal a sebesült katonák rendelkezésére áll. Az egészségügyi intézmények száma és befogadóképessége a háborús évek alatt tovább bővült. A kiképzett ápolónők száma azonban kevés volt. Gondoskodni kellett újabb ápolónők képzéséről. Mindazokban a városokban, ahol a betegápolás szakmai gyakorlására lehetőség volt, megszervezték az önkéntes ápolónőket képző hathetes tanfolyamokat. A lábadozó sebesültek elhelyezésére szolgáló intézmények részben tehermentesítették a kórházakat. A háború első évében 50 lábadozó otthon működött 2.040 ággyal. Ezekben az otthonokban népszerű egészségügyi előadásokat is tartottak, és hasznos ismeretekre tanították az ápoltakat.

2 63