Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

1. szám - ADATTÁR - Guttmann Miklós: Szláv elemek egy magyar falu - Nárai - nyelvében

Ekkor még nem álltak rendelkezésemre olyan további adatok, amelyek ezt teljes egészében alá tudták volna támasztani. A tovább folytatott kutatás során azonban már kerültek elő olyan oklevelek, útinaplók, amelyek a Balaton-felvidéki vonalvezetés mellett szólnak. A következőkben oklevelek és 16-17. századi írások segítségével megpróbálom felvázolni a Katonák útjának az eddig ismert és bizonyított utolsó pont (Csipkerek) és Veszprém közötti nyomvonalát. A KATONÁK ÚTJA CSIPKEREK ÉS VESZPRÉM KÖZÖTTI SZAKASZÁNAK ZALAI NYOMVONALA Sikerült adatot találni arra vonatkozóan, hogy Csipkerek határában a Katonák útja kettéágazott. Ezt bizonyítja a vasvári káptalan 1314-ben kelt oklevele, amely Csipkerek birtok felosztásáról szól.

19 A határjárás során három utat is megemlít: a Peresztegről Vasvárra vezető nagyutat, az Endrédre menő nagyutat és a Csehiből Sárvárra menő utat. Tehát Csipkerek határában - ahol utoljára találjuk ma a Katonák útjának nyomát - a nagyút (via magna) kettéágazott, egyik ága valóban Peresztegen átvezetett tovább, valószínűleg Karakó felé, a másik ága azonban délre fordult, Endréden át Zala megye felé folytatódott. Mivel a dél felé vezető nagyút irányában fordul elő a Katonák útja elnevezés, ezért feltehetőleg a Balaton-felvidék felé vezető út viselte még egy szakaszon a Katonák útja nevet. Erre utalhat az Enyere határában felbukkanó hasonló értelmxi Hadút elnevezés is, amelyről a továbbiakban lesz szó. Az útról Zalavégnél találunk újabb adatokat. Elsőként egy 1508-ban II. Ulászló király által kiadott oklevelet kell megemlíteni. Ebben a király a Sitkey család tagjainak vámszedési engedélyt adott, akik a Véged (Zalavég) birtokukon lévő mocsáron - másképp tavon - nagy munkával és költséggel keresztül töltést és hidat építettek a közlekedés javítása céljából. Hogy azt a továbbiakban karbantarthassák, megengedte a vámszedést és megszabta a vámtételeket is.

20 A véleményem szerint II. Ulászló a Katonák útján épített töltésre és hídra adott vámszedési engedélyt a Sitkeyeknek. Erre mutat, hogy 1750-ben töltésen vezető útként említik a Katonák útját. II. Ulászló oklevele után hét évvel kelt a már említett velencei irat az olasz útról.

21 A benne ismertetett vámhelyek: „Vesprigio, Diliger, Hile, Vasvar, Kaus, Murezambott". Ezeket Veszprém, Biliege, Tűrje, Vasvár, Rákos, Muraszombatként azonosította Tagányi Károly. Kiss Gábor és Tóth Endre Tűrje esetében vitatja az azonosítást, azonban az írásban szereplő „Hile" valóban Tűrje lehet. Erre a következő érveket lehet felhozni: az 1508-ban említett töltés és út Véged Türjével határos részén épülhetett - mint ezt az 1750-ben kelt tanúkihallgatás is mutatja - emiatt Veszprém felől jövet valószínűleg Tűrjenek vélhette a vámhelyet az összeíró. Tűrje korabeli névalakja (1481: Thyrlye; 1524: Thylle; 1525: Thyllye

22

) szerintem tökéletesen összeegyeztethető az összeírásban szereplő „Hile" névvel. A vámhely azonban bizonyosan Végedé lehetett, mert Tűrje csak 1535-ben kapott I. Ferdinánd királytól vámszedési engedélyt, hogy az 1532-es török hadjárat során elszenvedett károkat mielőbb kiheverje.

23 50