Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Pethő Gyula: Szombathelyi tudós tanárok. 2

temi tanár a Monarchia és a két világháború közötti Magyarország művészeti-építészeti felfogásának egyik markáns megjelenítője volt. Igyekezett egy „... sajátos magyar barokkot" teremteni - írja Balogh Péter. Saját korában a neobarokk elismert mesterének számított. Alkotásairól, terveiről, egyetemi tevékenységéről és mecénási vállalásairól arányos, jó áttekintést kapunk. Megismerhetjük a kissé kényszeredetten vállalt országgyíílési képviselői időszakát is. Utóéletét, a halála után megjelent - viszonylag kevés - irodalmat, szakmai mellőzöttséget, és sajnálatosan negatív politikai értékelését is bemutatja. A szerző az egész tanulmányt nagy szeretettel, szakmai és történelmi hozzáértéssel írta meg. Ezért nem éppen szerencsések egymondatos, egyszavas minősítései bizonyos politikai eseményekről. (Még egy megjegyzés: a 117. lapon Wälder halálának 100. évfordulójáról emlékezik meg. Nos, az éppen a születésének az évfordulója.) Pákay (Pauer) Ainold életét bemutató első oldalak is jelzik - Balogh Lajos és Kovács Imre Endre írásában - hogy egy igen rokonszenves, sokrétű munkát végző és áldozatos személyiséget ismerhet meg az olvasó. Pákay A. nem megyénkben született, ám a Premontrei Rend tagjaként a tanítást annak szombathelyi gimnáziumában kezdte 1909-ben és végezte 1947 közepéig. Közben igazgatta is az intézményt. A földrajz, természetrajz, valamint magyar nyelv- és irodalom szakos tanár növénytani kutatásait, publikációit, korának botanikusaival - főleg Gayer Gyulával - való kapcsolatát, múzeumi osztályvezetői munkáját részletesen tárgyalják a szerzők. Pákay már az 1930-as évek elején foglalkozott a természetvédelemmel, s vonatkozó írása az első népszerű természetvédelmi munka Vas megyében. 1947-ben Csornára került, majd az ismert körülmények miatt - a szerzetesrendek betiltása stb. - egy időre megszakadt kapcsolata városunkkal. Azonban az 1950-es évek végétől az 1960-as évek közepéig tartalmas szakmai és személyes jellegű levelezésben állt Horváth Ernővel, a múzeum osztályvezetőjével. Leveleiben szívesen és örömmel osztotta meg az „előidőkből" származó ismereteit az akkori kollégákkal. Az életmii ismertetését -jó stílusa mellett - tipográfiailag kissé tagolatlannak érezzük. Szülővárosában, Szombathelyen - feltehetően - csak szűk körben ismert Náray Szabó István neve, jóllehet születésének 100. évfordulója alkalmából a helyi köz- és tudományos élet, a sajtó is többször foglalkozott életével, munkásságával. Valószínűleg igaza van Kálmán Alajos akadémikusnak, aki Náray Szabót bemutatja, hogy a természettudós ismertsége és hatása elmarad a humaniórák miivelőinek közismertsége mellett. Ráadásul azokat, akik városunkban dolgoztak, a szűkebb haza jobban ismerte és ismeri. A kiváló kémikus városuktól távol élt és alkotott, ám olyan tudományos pályát járt be, s olyan eredménnyel, hogy akkor is meg kell őt ismerni, ha nem itt végezte munkáját. Vegyészmérnökként Magyarországon, majd Berlinben és Manchesterben kutatott, később Szeged és a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem lett munkájának színtere. Oktatott és számos alapvető szakmunkát publikált. Ahogyan elhárította a zsidó kollégái elleni nyilas atrocitásokat, ugyan89