Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Pethő Gyula: Szombathelyi tudós tanárok. 2

osztása miatt a szerzők, s következésképpen az olvasók is többször kénytelenek egy-egy témára visszatekinteni. Noha nem vasi születésű volt Edelmann Sebő, de sok-sok erős szállal és széleskörű szombathelyi tevékenységével kötődött városunkhoz. Róla Kovács László készített elgondolkoztató, hiteles pályaképet. A gimnázium utolsó évét, s teológiai tanulmányait városunkban végezte el, és idővel a nagyhírű premontrei gimnázium tanára, majd 1895-től 1907 közepéig igazgatója lett. Tanári munkáját - fizika, vegytan, matematika - nagy felkészültséggel és életközeli felfogásban végezte. Az oktatás és a nevelés számára egységet jelentett. Fényképészettel is foglalkozott. Kortársaihoz hasonlóan részese volt a város közéletének. Egyik alapítója volt a Vasvármegyei Elektromos Művek Rt-nek és az Ikervári Vizierőműnek is. Ezek mellett még jó néhány megbízatása volt. A város, de ő maga is természetesnek tartotta közreműködését, ám rendtársai - és a sajtó egy része - azonban összeegyeztethetetlennek ítélte „canonicus" elhivatottságával. Tanári mi inkája, s a közért végzett tevékenysége tiszteletet érdemel, s példa lehet korunk számára is. Kovács László nem bontotta alfejezetekre a tanulmányt; az életrajzot fogalmazta meg részletesebben, ám abba jó érzékkel és stílusban építette be Edelmann szakmai, emberi érdemeit. Néhány elírás azért található: pl. 47. p. - nem 1842-ben, hanem 1841-ben jött létre a természettudományi társulat, s nem lehetett Edelmann 1991/92. tanévben a magyar Orvosok és Természetvizsgálók tagja! Jóllehet az előző két tudósra is érvényes a megállapítás, hogy polihisztorok voltak, Gayer Gyula esetében ez különösen igaz. Balogh Lajos mély rokonszenvvel, nagy szeretettel és igen pontosan mutatja meg számunkra Gayer életét, munkásságát. Törvényszéki bíró, aki egyúttal botanikus, muzeológus, egyetemi tanár és költő is volt. Botanikai munkássága - vélhetjük - számos vasi ember előtt ismert, mégis ebből a részletező írásból tudhatjuk meg, milyen korszakos jelentőségű volt gyűjtő, feldolgozó és publikációs tevékenysége. A megyei múzeum természetrajzi osztályát vezette - főfoglalkozása mellett - s az 1920-as évek közepétől haláláig a szegedi egyetemen is tanított. Különös figyelemmel fordult a helytörténethez is. Szép példáját adta „Gödörháza. Egy elhagyott falu életrajza" c. művében is. Szorgalmazta, hogy a megye történetének megismertetésében a Kultúregylet ösztönző, iránymutató szerepet vállaljon. (Pl. kifogásolta, hogy az akkori Faludi-kör még nem készítette el a Vas megyei irodalom kataszterét. Sajnos, ez többszöri „felvetés", cikkek stb. ellenére máig sem készült el...) Balogh Lajos jó érzékkel, a sokoldalú ember életéhez, alkotásaihoz, írásaihoz hűen láttatja életútját. Ugyanakkor sajnáljuk, hogy az egyébként kitűnő munkájában az életrajz és a tevékenység bemutatása kényszeres ismétlésekhez vezet. (Ez, mint láttuk, más szerzők esetében is előfordult.) Az építészet ma már csak a szakemberek által ismert művelőjéről, Wälder Gyuláról olvashatunk Balogh Péter tollából. Életútját - s ez külön elismerést érdemel - a családi körülmények ismertetésével egyidejűleg a századelő politikai, gazdasági életének figyelembe vételével mutatja be. Az építész és egye88