Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)
4. szám - KÖNYVESPOLC - Kiss Mária: Zágorhidi Czigány Balázs: Oszkó
A kötet egyik kitűnően illusztrált része a Falvak a sánc mögött címet viselő fejezet, amely azt az úthálózatot vizsgálja, amely a 10. században a magyar forrásokban az Olaszok útja néven szerepelt. Az itáliaiak pedig Magyarok utjának nevezték. Az úton nem csak a kereskedelem bonyolódott le, hanem hadak útja is volt, a kalandozó magyaroké és ellenséges hadaké egyaránt. Katonák utjának is hívták, ez a neve máig is megmaradt. Olvashatunk a Hegyhát védelmi vonaláról, a Nagy-árokról a Római sáncról. A sáncon épített átjáró, - Vaskapu - rekonstruált formájának fotóját közli is Czigány Balázs. A sánc védelmi szerepéről megállapítja, hogy a mögötte elterülő részeket - a 12. században a király eladományozta - de a sánc ellenőrző szerepe továbbra is megmaradt. E védelmi vonal mögött fekvő Oszkó határát egy szakaszon a katonák útja jelölte ki. Oszkó az első okleveles említések szerint királyi illetve várbirtok volt. A birtokrendszer átalakulása a 13. században felgyorsul, amely a határvédelmi szervezet átalakulásával függ össze. Birtokadomány révén új tulajdonosok jelennek meg a faluban, (közöttük a Vasvári káptalan is). Határok járása. Oszkó természetes határok közötti elhelyezkedését az erdők kiirtásával magyarázza. Ismertet egy 1217 évben kelt határjáró oklevelet, majd későbbi oklevelektől szól, amelyek említik Oszkó nevét. Végigvezeti az olvasót az oszkói határban, megnevezi a dűlőket, patakokat, a szomszédos falvakat. Szól a határ arculatát megváltoztató tényezőkről, az irtásokról és a szőlők ültetéséről. Szőlőhegyet is az irtások helyén telepítették. A 19. században a határ módosítását eredményezte a vasútvonal kiépítése. A falu három nagybirtok része volt, a 18-19 században. Ezek kialakulását tekinti át a 13. századtól (Ezen helységnek örökös földesurai). Figyelemmel kíséri az Egervári, a Festetics családok történetét, akik Oszkón jelentős területet birtokoltak. Családi viszály olyról, pereskedésről, sőt gyilkosságról is szól oklevelek közlései alapján. Tájékoztatja az olvasót a vasvári káptalan birtokainak kialakulásáról is. A káptalan is birtokot szerzett Oszkó területén. A 16-17. században a birtokok gyakori zálogba adása új tulajdonosok megjelenését eredményezte. Czigány Balázs a 16. században bekövetkezett török hódoltságról is tájékoztatást ad. Képet nyerünk a falu elnéptelenedéséről, a török által kivetett adókról, azok behajtásáról. Nem csupán birtokosokról kapunk felvilágosítást, hanem a falu lakóiról is, akik a földet míívelték, uraiknak a szolgáltatásokat teljesítették. Már 1313ban olvashatjuk oszkóiak nevét egy oklevélben. 1376-ban írt oklevél a település népességéről többet mond. Közli a jobbágytelkek és a rajtuk lakó jobbágycsaládok számát. A falu életéről ugyancsak írott források szólnak. Hatalmaskodások, háborúk kárainak elszenvedői a falu lakói voltak. A 15. század elején kelt irat több mint 30 helybeli nevét sorolja fel. Az urbáriumok a 16. század első felétől a jobbágyok gazdálkodásáról, szolgáltatásairól, állataik számáról, adnak kitűnő adatokat. Következtethetünk a közölt összeírásokról a parasztság életmódjára, a falut ért pusztításokra. A 18. századi összeírások már a családi viszonyokat is mutatják. 84