Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - ADATTÁR - Kosztolánczy Tibor: A szombathelyi levente lőtér története

Biczy Elemér műszaki tanácsos, a leventeegyesület elnöke a Vasvármegye 1929. október 27-ei számában beszámolt az egyesület - szavai szerint rohamos fejlődéséről. A hat éve működő egyesület legfőbb céljának a leventeotthon létrehozását jelölte meg, de nem volt másodlagos az 50 tagú fúvós zenekar és 80-120 fős dalárda beindítása sem. A levente lőtérről azonban talán szándékosan - egy szót sem ejtett.

17 1930-ban azután végre elkezdődött a kiszolgáló létesítmények építése. Mielőtt azonban a korabeli munkák részletes ismertetésébe kezdenék, T. olvasóim elé kell tárnom azokat a nehézségeket, amellyel kutatómunkám során szembesültem. Hiába néztem át igazgatási szervek, hatóságok vagy magánépítő cégek irattárát, ezekben a területről egyetlen, még vázlatos helyszínrajzot sem sikerült fellelnem. Ez feltehetően annak a következménye, hogy ebben az időszakban tilos volt a magyar honvédség anyagi bázisának növelése, s a leventék létesítményei is a rejtetten kezelendő objektumokhoz tartoztak. (Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a levente lőtér ünnepélyes felavatását is elhalasztották és egyszerű versenynek álcázták.) A Vasvármegye c. napilap a legkisebb szombathelyi építkezésről is nagy terjedelemben számolt be, a levente lőtér építkezéseiről soha egy szót sem ejtett. Kénytelen voltam ezért a lőtér helyszínrajzát korabeli fényképek, a már említett légifelvétel és a helyszínen is fellelhető maradványok felmérésével rekonstruálni. Nem állítom, hogy az elkészült helyszínrajz tökéletes, de meglehetősen valósághű (2. kép).

18 Ahhoz, hogy egy lőteret használni lehessen, szükség van őrhelyiségre és raktárra, golyófogóra és biztonsági berendezésekre. Szinte bizonyos, hogy a szombathelyi polgármester által említett 1928-as földmunkák keretében elkészült a golyófogó, amely mintegy 15 m széles, kb. 45 m hosszú, 7-8 m magas, a lőpálya tengelyére aszimmetrikus domb volt. Ettől délre 2-3 m mély gödör keletkezett, innen emelték ki a földet a golyófogó magasításához. Csapadékos időben megtelt vízzel. Elkészülhetett az 50 és 100 m-es célállások közötti futóárok is. Az őrhelyiség és a raktár épületének rekonstrukciójához a Savaria Míizeum Történeti Osztálya fényképtárának egy 1936-ban készült fényképe

19 szolgált (3. kép). Az épület favázas, oldala és teteje deszkából készült, a víz behatolása ellen a tetőt kátránypapírral borították. Csak a homlokzat volt vakolva és meszelve. A középen lévő bejárat fölé esővédő tetőt építettek és itt helyezték el a két zászlótartó rudat is. A rekonstrukciós rajz a 4. képen látható. A lövölde és az 50 m-es jelzőfedezék között kellett elhelyezni azt a favázas, deszkával borított biztonsági berendezést, amely meggátolta, hogy a rosszul irányzott lövedékek oldalirányban vagy felfelé elhagyhassák a lőpályát és balesetet okozhassanak. Az ellenzőnek, vagy kapunak nevezett építményt gyakran kettős fallal készítették, s a fal közé homokot töltöttek. Természetesen az ellenzőnek alul nem volt deszkázata, a lövedékek így juthattak el a céltábláig. 74