Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - ADATTÁR - Kosztolánczy Tibor: A szombathelyi levente lőtér története

1920 és 1937 között. Nyilvánvaló, hogy Magyarország katonai egyenjogi'iságának elismerése (1938) után a testnevelési törvény már nem felelt meg a kor követelményeinek, ezért vált szükségessé a rendszer újraszabályozása. Ennek szellemében készült az 1939. évi 2. töivény (honvédelmi törvénynek nevezték), amely lehetővé tette az állam összes erőinek a honvédelem céljára való egyesítését. E törvény az egész magyar férfi ifjííságot egyetlen szervezetbe, a leventeintézménybe tömörítette, ugyanakkor a leventekiképzést kiegészítette a katonai előképzés anyagával. Az új honvédelmi törvény a leventeképzés célját a következőképpen jelölte meg: „A leventeképzésnek - amely a magyar ifjúság nevelésének egyik eszköze - célja, hogy az ifjúságot a hagyományos, magyar, katonai erényekben való nevelés útján, a haza védelmének magasztos feladataira testben és lélekben előkészítse."

5 Amint itt olvasható, a hangsúly tehát nem a katonai kiképzésen, hanem a katonai szolgálatra való előkészítésen volt. A szóbanforgó törvény értelmében minden magyar fiatal 12. életévének betöltésétől, tényleges katonai szolgálatának megkezdéséig - legfeljebb azonban 23. életévéig - köteles volt a leventeképzésben részt venni. A leventék irányítása a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe került, a leventék kiképzését a vezérkar főnöke irányította a hadtest-, gyalogdandár- és honvéd kiegészítő parancsnokságok útján. A leventék kiképzése korcsoportonként és a leventepróbák rendszerének bevezetésével folyt, s a testnevelési követelményeken kívül továbbra is sok más elméleti és gyakorlati ismeretről is számot kellett adni. Általános magatartási követelményeket, közhasznú és egészségnevelési tantárgyakat is oktattak, a felsőbb korcsoportokban a katonai alapismeretek keretében a fegyvernemek és szolgálati ágak szerepével, a térképolvasás, a terepen való tájékozódás feladataival, valamint a lövészettel is megismertették a leventéket. Magasabb korcsoportba csak azt a leventét sorolták, aki a megfelelő próbát sikeresen kiállotta. A kötelező leventekiképzésen kívül minden faluban, nagyobb városban megalakították a leventeegyesületeket, amelyekben a leventék önkéntes jelentkezés alapján vehettek részt. Ezekben az egyesületekben alkalom adódott a szórakozásra, önművelésre. Általában a téli hónapokban működtek a színjátszó csoportok, a zene- és énekkarok és a különböző szakosztályok. A 2. világháború alatt - mint minden harcban álló országban - az ifjííságot, így a leventéket is a háború sikeres megvívására mozgósították. Iparilag hasznosítható hulladékokat kutattak fel, részt vettek azokban az akciókban, amelyekben a harcoló honvédek támogatására élelmiszert, meleg ruhát, ajándékokat gyűjtöttek. A „nemzeti többtermelés" mozgalmába illeszkedett a levente termelés, azaz a kisállat-, a selyemhernyó-tenyésztés, a gyógynövénygyűjtés, olajosmagvak termesztése stb. A fronton harcolók otthon-maradottjainak segítettek a betakarításban, a ház körüli munkákban. Végeztek termésvédelmi, légó66