Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - ADATTÁR - Horváth József: „... birtoka átvételében ágyú lövésekkel gátoltatott" - Adalékok a herényi Gothard család történetéhez -

tat rá az alperes - a capitalisok [tőkepénzek] lefizetése csak egyedül [III.] Mihályt és [III.] Istvánt illesse."

56 Továbblépve, a következő tételben az alperes azt az ellenvetést teszi, hogy Gothard Ferenc azon kijelentését, miszerint unokaöccseinek, III. Mihálynak és III. Istvánnak már mindent átadott, nem a vagyonra - ahogy a felperes próbálja beállítani -, hanem Gothard II. Mihály és Erzsébet már érintett örökösödési ügyével kapcsolatos iratokra értette. Végső és nagyon nyomós érve szerint apja „több ezerekre menő épületeket tetetett, pedig - teszi fel a kézenfekvő kérdést az alperes - ki volna olly balgatag, hogy a már eladott jószágba ezereket bele építsen."

57 (Zárójelben talán nem érdektelen megjegyezni, hogy Gothard Ferenc a harmincas évek közepétől egészen haláláig tényleg folyamatosan modernizálta gazdaságát, melynek keretében számos korszerű gazdasági épületet - többek között pajtákat, magtárakat, istállót, juhhodályt, kocsiszínt - emeltetett, sőt mindemellett alaposan renováltatta és bővíttette kastélyát, új téglakerítéssel látta el, s a környező épületeket is rendbe hozatta.)

58 Gothard IV. István érvelésének konklúziója tehát; először: „Gothard Ferencz herényi jószágát soha el nem adta", másodszor: „A herényi javak használatában a felperes soha csak egy perczig sem volt".

59 Az elmondottak alapján a legifjabb Gothard felvetette, hogy ügye nem képezheti sommás visszahelyezési per tárgyát. Kifogását így fejti ki: ,JSdiután tehát a felperes nem csak nyilvánosan élvezett használatot, de még jogszeiü birtok tulajdont sem tudna mutatni, a visszahelyheztetésről szóló - a felperes által hivatkozott - 1802. 22ik törvény ez. 1. §. ... szavai pedig a sommás visszahelyheztetés tárgyául csak azon esetet tűznék ki, mellyben valakinek nyilvános és békességes biitokában volt vagyona erőszakkal elfoglaltatik, - ezen esetben pedig a békességes birtokban az egyik alperesnek félje a másiknak édes atyja volt, az erőszakos háborgatás pedig ... a felperes által tetetett, ... tehát a háborgattatás miatt ...az alperes panaszolkodhatik, nem pedig a felperes ..." Meg különben is a „visszahelyezésről szóló hazai törvényeink - fűzi tovább fejtegetéseit az alperes - nem kétséges hitelű documentumok életbe hozására, hanem a nyilvánosan élvezett használatból erőszakkal kiüzöttek visszahelyhezésére volnának alkotva".

60 Befejezésül IV. István abbeli reménnyel fordult a visszahelyezési bírósághoz, hogy „tekintetbe vévén a felperesi oklevelek általányos alaptalanságát, s az alpereseknek ... tagadhatatlan igazságát: őket férj és édes atya után maradt örökségökben meghagyni ... és mindezek eránti igazságunkat itéletileg is kimondván, a felperest alaptalan és ez útra [vagyis sommás visszahelyeztetés alá] semmi esetre sem tartozó keresetétől elmozdítani méltóztassék."

61 Miután a peres felek részéről a bírósághoz benyújtott okmányok és tanúvallomások hitelesítése lezajlott, a per ítélet alá bocsájtatott. 1844. szeptember 20-án Széli József alispán elnöklete alatt összeült bíróság a következő ítéletet hozta: „... a felperes felet a kért Herényi s hozzá tartozandó javaknak és ingóságoknak bírásában ... haszon vételeivel együtt vissza-helyheztettük, s az alperes felet 81 p[engő] forintra határozott perbeli költségek megfizetésében elmarasztaltuk."

62. 34