Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)
3. szám - ADATTÁR - Lőcsei Péter: Tudománytörténeti mozaikok 8. - Schwartz Elemér levelei a Vasi Szemle szerkesztőinek -
erősen helytörténetivé kell formálni. Könyvismertetés se lásson más nyomdafestéket, csak vasmegyei vonatkozású! Bocsáss meg, hogy beleszólok a dolgotokba, de úgy érzem, hogy meg kell nyilatkoznom, hisz oly közel nem áll semmi szívemhez, mint szűkebb hazám: Vas megye. Szives soraidat kéri Budapesten, 1934. jan. 31. I. [kerület] Ibrahim u. 14. Őszinte híved Schwartz Elemér Autográf kézirat (SMTöO SMTöOMÚzt. ir. 21/1934. - 8.) A levélen ceruzával írt megjegyzés: „ Válasz: II. 6-án Szendy " 3. BUDAPEST, 1934. MÁRCIUS 21. SCHWARTZ ELEMÉR PÁVEL ÁGOSTONNAK Igen tisztelt Főszerkesztő Úr, sorait köszönettel vettem, de válaszolni nem tudtam mindjárt, mert a szentgyakorlatok egyszerűen lehetetlenné tették a mozgást. A Szemle a maga egészében tetszik. Úgy értem, nagysága, beülje, még talán a papírja is. A címlapot nem csináltam volna modern betűkkel, mert a tartalom ellenkezik velük. De ez csak megjegyzés és speciális vélemény akar lenni. - Tartalmilag feltétlenül arra kell ügyelni, hogy egy-egy szám mindenféle helytörténeti vonatkozású cikket magában foglaljon. Ha oly számok következnének, mint az eddigiek, akkor a nem szakemberek elszoknának olvasásától. De ha a számok vegyesen mindenféle problémára kitérnek, mindenki a magának valót fogja keresni benne, s meg fogja szeretni még azt is, ami eddig talán nem érdekelte. A Burgenlandra, igen kérem, tessék nagy figyelemmel lenni. Mégsem járja, hogy majdnem évezredes kapcsolat ily könnyen szétszakadjon! Ennek külön rovatot adnék. Vagy nem! Úgy kell kezelni mint idevalót! Ha ez nem okos, akkor meg nagyon sok oly cikket kell hozni, amely a múltra mutat vissza. Mégiscsak lehetetlen, hogy mindenről lemondjunk! A tartalom alatt az írók foglalkozását tüntet ném fel s a lakcímet is megadnám, hogy érdeklődők rögtön személyes kapcsolatot találhassanak. A Magyar Szemle 9 megteszi ezt. - Német kivonatot adni, divatossá vált s cserepéldány szempontjából hasznos dolog. Elvileg nem vagyok mellette. Megalázkodást látok benne. Cikkeim készen vannak, de nincs annyi időm, hogy lemásoljam őket. Otthon vállalkozom erre s a nagyhéten beküldőm Szombathelyre. Az egyik „A Burgenland magyar neve", a másik „Burgenland címere". Lehet, hogy kis apróságot még küldök hozzá. Volna egy kérésem. Kik lesznek az első szám munkatársai? Legyen szabad megemlíteni, hogy ne mindenkinek adjunk helyet a Szemlében! Legyen válogatott gárdánk s állítsuk fel azt a mértéket, amelyen alól a cikkek visszakerülnek a szerzőhöz. Ezt azért írom, mert itt Budapesten az a felfogás, hogy a vidék sokszor tisztán személyi okokból kénytelen oly írásokat publikálni, amelyek a komoly olvasóközönséget néha felháborítják. 77