Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Horváth Boldizsár két ifjúkori levele családtagjaihoz

lommal kandidáltak a városbírói funkcióra, és miután 10 alkalommal meg is választották, közhivatali pályájának csúcsaként 1832 áprilisától kezdve tíz esztendőn át Szombathely város bírójaként tevékenykedett, majd 1843-tól 1848-ig ismét a belsőtanácsosok között olvasható a neve, és 1848 májusában közfelkiáltással választották meg ismét belsőtanácsossá. Horváth Boldizsár és Schenk Klára gyermekei közül, Jenő (Szombathely, 1849. augusztus 5.-Budapest, 1911. április 9.), Magyar Királyi Kúria tanácselnöke lett, három leányuk - Gizella (Szombathely, 1853. július 30.-Budapest, 1919. március 30.), Emília (Szombathely, 1855. július 16.-Budapest, 1918.) és Irma (Szombathely, 1860. július 31Budapest, 1915. január 10.) - pedig a politikai és szellemi élet olyan kiválóságainak feleségei lettek, mint Eötvös Loránd báró (Buda, 1848. július 27.-Budapest, 1919. április 8.), Láng Lajos báró (Pest, 1849. október 13.-Budapest, 1918. március 28.), közgazdász, egyetemi tanár, a képviselőház alelnöke ill. Radisics Jenő (Buziás, 1856. augusztus 7.-Budapest, 1917. január 4.), az Országos Iparművészeti Múzeum igazgatója. Márkus József és Horváth Anna házasságának gyümölcseként nyolc gyermek látta meg a napvilágot. Közülük Márkus István (Szombathely, 1847. augusztus 14-Kismarton, 1880. augusztus 24.), országgyűlési képviselő és igazságügy-minisztériumi államtitkár, Márkus József (Szombathely, 1852. augusztus 16.-Budapest, 1915. március 12.) 1897-től 1906-ig Budapest főpolgármestere, 1898-tól a főrendi ház tagja, 1910-től országgyűlési képviselő, Márkus Emília (Szombathely, 1860. szeptember 10.-Budapest, 1949. december 24.) pedig korának egyik legnevesebb színésznője volt. Horváth Boldizsár és családja illetve leszármazottaik életéről és tevékenységéről lásd: Bódiné Beleznai Kinga: Horváth Boldizsár és a bírákra vonatkozó jogalkotás. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények (továbbiakban: VHHK) 1999. 1. sz. 29-33. p.; Horváth Pál: Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter. = Magyar Jog, 1988. 2. sz. 181-186. p.; Köbölkuti Katalin: Horváth Boldizsár, a lírikus és a szépíró. — Vasi Honismereti Közlemények, 1988. 1. sz. 1-4. p.; Mezey Barna: A börtönügyi reform koncepciója Horváth Boldizsár igazságügy-minisztersége idején. = Jogtudományi Közlöny, 1989. 12. sz. 638-644. p.; Simon V. Péter: Horváth Boldizsár, a népképviselő. = VHHK 1999. 1. sz. 22-28. p.; Tilcsik György: A szombathelyi 16 pont szerzője és lehetséges forrásai In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője. 17-18. [köt.], 1983-1984. Fel. szerk. Bandi Gábor. Szombathely, 1989. 249-259. p.; Uő.: Egy csizmadiamester karrierje a reformkori Szombathelyen. = VHHK 1999. 1. sz. 6-21. p.; Uő.: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében. Kézirat. Szombathely, 2001. 154-173. lev. ; Uő.: Horváth Boldizsár. In: Az 1848-1849. évi országgyűlés tagjainak almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., 2002. 363-366. p.; Tóth hőrinc: Emlékbeszéd Horvát Boldizsár t. tagról. Bp., 1900. 43 p. (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek; 10. köt. 5. sz.) A két levél szövegét nem betűhív formában, hanem a mai helyesírási gyakorlathoz közelítve adjuk közre. így a mai helyesírási szabályokat alkalmaztuk a szavak egybe- illetve különírása, a kis és nagy kezdőbetűk, a hosszú és rövid ékezetek csakúgy, mint a központozás tekintetében. A következetlenségeket, a gyakori és indokolatlan betűkettőzéseket, a régies betűkapcsolatokat, valamint a nyilvánvaló tollhibákat javítottuk, az aposztrófokat elhagytuk, az egyértelmű rövidítési jeleket feloldottuk, míg az indokolt kiegészítéseket szögletes zárójelbe tettük. A régies vagy kevéssé ismert kifejezések, valamint nem magyar szavak és szövegrészek magyarázatát illetve fordítását pedig a jegyzetekben találhatja meg az olvasó. 59