Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Horváth Boldizsár két ifjúkori levele családtagjaihoz

lát követően -jóllehet akkor csak 46. életévében járt - nem nősült meg újra, és gyermekeit egyedül nevelte fel. Boldizsár a gimnázium után előbb szülővárosában, majd Győrben tanult tovább. 1837 és 1839 között elvégezte a Szombathelyi Filozófiai Líceumot, majd 1839 és 1841 között a Győri Királyi Jogakadémia hallgatója volt. Ez az az időszak, amelyből a közölt első levél származik. E levelet Horváth Boldizsár győri akadémistaként, 1839. december 29-én, azaz néhány nappal 18. születésnapja előtt vetette papírra, és testvéreihez, Annához és Józsefhez címezte. Az aktuális újévi jókívánságok mellett, több személyes tárgy küldésére kérte húgát, ám a levél leghangsúlyosabb részét az öccséhez írt feddő és rovó sorok jelentik. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy József - aki ekkor 15. életévének vége felé járt és a Premontrei Gimnázium ötödéves tanulója volt - nem tudni mi okból, de nem igazán fűlött a foga a tanuláshoz, és az is megfordult fejében, hogy apja eredetei foglalkozását folytatva csizmadiainasnak áll, ami bátyja nemtetszését és rosszallását váltotta ki. Boldizsár tanulásra, és általában átgondoltabb, megfontoltabb életvitelre szólította fel - általa szófogadatlannak és meggondolatlannak titulált - öccsét. Mindez azonban hiábavalónak bizonyult, hiszen ifj. Horváth József alig két hónappal bátyja levelének kelte után megszakította gimnáziumi tanulmányait. Érdekes és értékes része a levélnek az a névsor, akiknek Horváth Boldizsár üdvözletét és tiszteletét küldi, amelyből megtudjuk, hogy kik, mely családok és személyek álltak a legközelebbi viszonyban Horváthékkal. A Hoiváth Boldizsár a Győri Királyi Jogakadémia elvégzését követően Istóczy Antal Vas megyei főügyésznél, majd a Királyi Táblán, a Vas megyei szármású ítélőmester, Széli Imre mellett volt gyakornok. Ebben az időszakban, egészen pontosan 1843. január 3-án, azaz a 21. születésnapját követő napon, éspedig Pestről írta édesapjának a közölt második levelet, amelynek döntő részében hosszan elhúzódó betegségéről illetve gyenge egészségi állapotáról számolt be. A levél írásakor Horváth Boldizsár néhány hónapja - valószínűleg 1842 őszétől - tartózkodott Pesten, és egykori gimnáziumi és líceumi osztálytársával, Septey Sándorral lakott együtt, aki szintén ágynak dőlt, ám aki hamar meg is gyógyult. Boldizsár betegsége azonban igen makacsnak bizonyult. Figyelmes és gondoskodó szállásadónője jóvoltából és kérésére háziorvosa, Gebhard Xavér Ferenc egyetemi tanár, az MTA tagja vette Horváth kezelését át annak korábbi, fiatal orvosától. Horváth Boldizsár a betegségéről és állapotáról szóló tudósítás mellett arra kérte apját, hogy az alkalomadtán Pestre utazó valamelyik szombathelyi ügyvéddel egy pár csizmát és egy ágylepedőt küldjön neki. A levél utóiratában Horváth Boldizsár egyrészt a korszak egyik neves színésze, Megyeri Károly - akit id. Horváth József „A velencei kalmár" című darabban maga is látott - haláláról és ünnepélyes temetéséről, másrészt pedig arról számolt be apjának, hogy a Pestet és Budát összekötő a hajóhidat a tél ellenére még nem szedték fel, mivel a Budán tartózkodó István főherceg szívesen látogatta a Pesten lakó mágnások báljait és rendezvényeit. 54