Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - ADATTÁR - Ács László: Mesél a matricula. - Rábagyarmat anyakönyvei, 1750-1930 -

fontosságát hangsúlyozzák. „A 48. gyalogezredben szolgál."; „A 12. tüzér ezredben szolgál Laibachban."; „A 4. szekerészeti eskadionnál tartalékos Gräczben"; „A 7. huszárezrednél szolgál." és így tovább. Egy esetet külön kiemelnék: 1879. szeptember 8-án tartotta esküvőjét Páli Péter, aki az 5. huszárezrednél póttartalékosként szolgált és húga, Páli Katalin, akinek vőlegénye, Kardos Miklós, a 12. tüzérezred tartalékosa volt. Kardos Miklósnak megmaradt a „Honvéd végeibocsátó "-ja - vagyis obsitlevele -, amiből megtudjuk, hogy „római katolikus, nőtlen, czipész, a cs[ászári] és kir[irályi] 12. tábori tüzér ezrednél mint al- és főtüzér 10 évet 11 hónapot és 3 napot szolgált. Az 1878. évben Bosznia megszállásában részt vett."

9 A Körmenden, 1885. december hó 31-én kiadott okiratot így nehéz értelmezni, lévén, hogy az anyakönyv szerint 1879-ben megházasodott. Az 1800-as évek közepéig szinte mindig ugyanaz a 10-12 személy töltötte be az esküvői tanú szerepét egy-egy időszakban, természetesen a múló idővel ezek a személyek változtak. A 19. század második felétől ez a feladat általában a keresztapákra hárult. A gyarmati templomba a környékről - sőt a távoli falvakból is - gyakran érkeztek esküvői párok; templomos helyekről is, akiknek a faluval nem volt közvetlen kapcsolatuk. így Vasaljától Farkas fáig, Pankaszig, Börgölin, Orfalu, Szalafő, Pinkamindszent, Daraboshegy, Cséb, Dobrafölde, Királyfalva és sok más is szerepel ezek között a települések között. TEMETÉS A halotti anyakönyvek 1778-tól vannak meg. Eleinte csak a halott nevét, korát és a halál vagy a temetés időpontját jegyezték be. Nőknél a leánykori és nem az asszonynevet. Itt is csak az általánostól eltérő foglalkozásokat jelezték, ilyen volt a ludi magister - ludi rector (tanító), agro seivus (cseléd) vagy 1795-ben a famulus (segéd). Hogy milyen, az nem állapítható meg. Ritkán előfordul az uxor, vidus, vidna, virgo (feleség, özvegy, szi'íz), hogy ez miért nem általános, arra nem találtam magyarázatot. 1837-ben - a magyar nyelvre való áttéréskor - eleinte csak a nemtelen bejegyzés található, hamarosan azonban megtudjuk, ki volt zsellér, telkes jobbágy, ki kinek a családtagja. Ettől fogva a különböző foglalkozások - a máshol már említett kanász, pásztor, kovács stb. - is bejegyzésre kerültek. Amikor 1851től visszatértek a latin nyelvhez, már a halál okát, a betegségeket is beírták. Az elhalálozás időbeli megoszlása azt mutatja, hogy legtöbben márciusban és ápnlisban haltak meg, aztán a január és a december következik. Ezektől mintegy egyharmaddal kevesebb a halottak száma júliusban, augusztusban és októberben. Korosztályok között alig találunk különbséget. Fiatalok, középkorúak, öregek aránya szinte alig különbözik egymástól a 19. század közepéig. Kis megszorítással azt mondhatjuk, hogy egy 20 évesnek az esélye majdnem akkora volt, mint egy 50 évesé. Ebből a sorból csak a gyerekek emelkednek ki. Itt azonban meg kell jegyezni valamit. Vannak általános járványok, ezek ritkáb42