Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - MŰHELY - Tóth Kálmán: Bemutatkozik a Vasi Múzeumbarát Egylet

KAPCSOLATAINK MÁS EGYESÜLETEKKEL, INTÉZMÉNYEKKEL Alapszabályból fakadó célunk, hogy szorosan együttműködjünk mindazokkal az intézményekkel és civil kezdeményezésekkel, amelyek a kulturális örökség megóvását, védelmét, megismertetését tekintik feladatuknak. Legszorosabb kapcsolatunk „anyaintézményünkhöz", a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságához, és „testvéregyesületünkhöz", a Panniculus Régiségtani Egylethez fűz bennünket. A Monsalvo Alapítvánnyal az első könyvünk közös kiadása, a Vas Megyei Honismereti Egyesülettel a 2001-ben meghirdetett „Vallunk téged szülőföldnek" című vetélkedő közös szervezése során alakult ki igen jó együttműködés. De említhetném a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesületet, a Pável Ágoston Szlovén Egyesületet is. TÁVLATI ELKÉPZELÉSEK Az előttünk álló legfontosabb feladatnak a közösségformálást, az egyleti tagság összekovácsolását tartjuk. A nagyrendezvények - Savaria hétköznapjai, Kulturális Örökség Napjai - és a kiállítások megrendezése jelentős energiákat köt le, a hagyományos összejöveteli formák rovására. Ha nem is havonta, de legalább negyedévente egy-egy színvonalas előadást, kerekasztal beszélgetést mindezek mellett is megszervezünk. Szeretnénk a világháló nyújtotta lehetőségeket kihasználva saját honlapot készíteni és működésünknek megfelelően folyamatosan frissíteni. Segítséget kívánunk nyújtani a megyei múzeumigazgatóságnak az önkormányzatok, vállalatok, magánszemélyek fenntartásában lévő muzeális gyiíjtemények gazdáival való kapcsolattartásban. Az ifjabb korosztály felé való nyitást szolgálja az idén első alkalommal megrendezésre kerülő nyári régészeti szaktábor, amelynek a tervek szerint a Járdányi Paulovics István Romkert lesz a bázisa. Az archeológiáról és magáról a régészről, mint kutatóról közhelyként él egy romantikus, idealizált kép. Ugyanakkor hazánk, ez a „huzatos" Kárpát-medence, olyan gazdag régészeti leletekben, hogy kortól és nemtől függetlenül minden egyes magyarra jut legalább egy régészeti objektum: egy temetkezés, őskori gödör, lakóház, földvár és így tovább. De minden elpusztuló „lelettel" szegényebb lesz a tudomány, csonkább a múltról alkotott kép. Felelősséggel tartozunk tehát elődeinknek a ránk hagyottakért és utódainknak azért, amit mi hagyunk magunk után - saját alkotásainkból és a régiek hagyatékából. A táborozó gyerekeket lakóhelyünk kulturális örökségének földben rejtőző részével, a vaskor és a római kor tárgyi hagyatékával ismertetjük meg, életkori sajátosságaiknak megfelelő módon. 32