Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - Katona Attila: „Mulandó az csupán, ami földi." - Száz év múltán a Vas megyei Kossuth centenáriumról -

rázta álmából a szunnyadó magyart, jogot adott a népnek s kivívta számunkra az egész világ bámulatát. Határtalan az a ragaszkodás, amivel a magyar név imádattal övezte körül az ő dicsőséges alakját. ... a függetlenségi törekvéseknek hős vér~tanúja."

m Kétségtelen, hogy Kossuth egy új archetípust képviselt, a nemzeti hőst. Európában Napóleonnal színre lépő figura jól kitapintható attribútumokkal rendelkezett.

94 Társadalmi programja a századfordulóra elhalványodott, természetesen szóltak róla mint a szabadság, egyenlőség harcosa, az alkotmányosság megteremtője, de a jobbágyfelszabadítást már alig említették. Sokat beszéltek Kossuthról, de csak elvétve idézték őt - kivéve Jánossy Gábort. A szónoklatok hosszú sorából az alispán beszéde nemcsak státusa, de igényessége, mondandója miatt is érdekes. (Az eredeti tervek szerint ez a beszéd nem szerepelt a programban, maga az alispán is csak egy nappal korábban érkezett vissza a városba és vette át a hivatalát. Vélhetőleg maga döntött így, ezzel magyarázható, hogy még rajta kívül ketten is szóltak a szombathelyi népgyűlésen.)

95 Bezerédj beszéde egyszerre képviselt világos liberális álláspontot és határozott jövővíziót. A szónoklat nem annyira Kossuth Lajost, mint inkább a generációt méltatta. O is - Grünwald Bélát idézve - a nagy nemzetébresztő képpel indított.

96 A függetlenségét elveszített ország a birodalom részévé vált, ahol idegen kormányzás folyt, és csak egy szűk helyi élet maradt. E mélységből hozta ki az országot kortársaival Kossuth, amely a csodálatos haladás és fejlődés útján eljutott arra a fokra, ahol intézményeiben, törekvéseiben méltán versenyre kelhet a művelt nyugat kultíirnépeivel. „... A legváltozatosabb, legnagyobb horderejű eszmék és törekvések termékenyítik meg közéletünket, a közgazdaság, a kultúra, az általános művelődés terén, és ha itt ott repartikuláris vagy osztályérdekek bukkanhatnak is fel a pezsgő élénkségű közélet színterén, azok csakhamar beolvadnak azon eszményi törekvésbe, mely legjobbjaikat lelkesíti, s melynek célja egységes, magyar nemzeti alapon oda fejleszteni kultúránkat, közéletünket, a hová a művelt világnak nálunk a szerencsésebb és gazdagabb nemzetei már korábban eljutottak. Valóban nagy a haladás, csodálatos haladás egy rövid évszázad alatt.''''

07 & századforduló optimista szabadelvű hitvallása a fejlődésről, s a nemzet programjáról. A nemzeti triptichon egységéről, egymás kiegészítő voltáról - és nem egymás elleni kijátszásáról - beszélt. „Kikkel örök időkre egybeforrt Magyarország újjászületésének emléke: megnevezik: Széchenyit, Kossuthot és Deákot. A kezdeményező, a tervezőt és alapvetőt, Kossuthot a fáradhatatlan építőt, a lelkes alkotót és Deákot a haza bölcsét, aki amazoknak a nagy munkáját befejezte a korszakos épületet betetőzte és a jövő nemzedéknek biztos otthonának felszentelte."

98 Deák szerepének hangsúlyozása nemcsak a kiegyezésnek (a stabilitás jelképének), és saját társadalmi csoportjának - amelyet Bezerédj is képviselt - szólt, hanem a miniszterelnöknek is, ki szintén őt tekintette példaképének.

99 A beszédé végén az ismert érdemeket gyűjtötte csokorba: „a szabadelvűség fölkent szónoka, a rendi alkotmány megdöntője, az örök emlékezetű 48-as törvények megteremtője, a jobbágyság felszabadítója, a magyar 16