Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Kiss Mária: Horváth Sándor: Narda

tárban feltárt földvár - a várispánság része - a nyugati gyepű rendszerhez tartozott. A vár léte tény, amit a régészeti feltárás adataival bizonyít is. Lehetségesnek tartja, hogy más település része volt. Ezt a feltételezést a falu templomától meglehetősen távol eső elhelyezkedésével magyarázza. A templom nyílván a faluban épült, melynek építése a 13. századra tehető. A 15. században említik az oklevelek Kis- és Nagynardát. A jobbágyok lakta Nagynarda, és a nemesek által lakott Kisnarda neve szerepel az írott forrásokban. A két falu nem csak lakóinak jogállásában különbözik egymástól, hanem az eltérés a település szerkezetében is megmutatkozik. A horvátok megérkeznek. Narda lakóinak közel 70%-a horvát anyanyelvűnek vallja magát. Őseik délről érkeztek a 16. században. Áttelepülésüknek Nyugat-Magyarországra - így Vas megyébe is - több oka volt. A járványok és a hadak járása miatt a lakosság száma erősen megfogyatkozott, egyes falvak teljesen elnéptelenedtek. Délen a török előrenyomulása veszélyeztette életüket. Horváth Sándor összeírások, urbáriumok és más levéltári források alapján vizsgálta a néptelenné vált falvak újratelepítését, így Nardáét is. Rámutat arra, hogy a királytól kapott engedély alapján a Batthyány, Erdődy családok szlavóniai birtokaikról telepítették át jobbágyaikat, és nemcsak azokat részesítették kedvezményben, hanem máshonnét elmenekült jobbágyok is részesültek a robot és természetbeni szolgáltatások csökkentésében. Narda újra telepítését a szerző nem csupán levéltári adatokkal igazolja, hanem a 16. századtól megjelenő horvát családnevekkel is. A 15. században kialakult két falu népességét teszi vizsgálat tárgyává. Nagynarda jobbágyai cím alatt a nagybirtok gazdálkodását, a jobbágyság szolgáltatását, terhek változását kíséri figyelemmel. Szól a vitás földeknek, pusztatelkeknek a gazdálkodásba való bevonásáról. A nagyobb földterület, több munkaerőt igényelt. Képet kapunk arról, hogyan növelte a földesúr a jobbágyság terheit, elsősorban a robotot. A szerző ismerteti a jobbágyok védekezésének módjait, amellyel megpróbált védekezni az őt sújtó szolgáltatások növelése ellen. A Batthyány levéltár gazdag anyagából bőven idéz korabeli iratokból, ezek segítségével kitűnően mutatja be a paraszti életet. A népességre jó forrásként szolgálnak a Battyhyány birtokról készült összeírások. Egyes kutatók szerint Kisnarda nemesei már nemesként érkeztek Horvátországból. Horváth Sándor a Vasvári Káptalan mint Hiteleshely előtt tett 16. századi felvallásból említ kisnardai nevet és a Kazó-féle canonica visitatiot idézi, amely megerősíti Kisnarda nemesi statusát. A falu nem tudta megőrizni tiszta nemesi statusát. A nagybirtok terjeszkedése a 17. században itt is tapasztalható. A Batthyány családnak a 17. század elején már három egész telkes jobbágya volt Kisnardán. A Batthyány család szolgálatában című fejezetben figyelemmel kíséri a nardai telkiállomány változását, az állatállomány számának alakulását. Külön figyelmet szentel a csatári hegyen művelt szőlőknek, amelyek a nardai jobbágyoknak kiegészítő jövedelmet jelentett. Mint érdekességet említi a természetbeni szolgáltatások között a „babdézsmát"! Ezt a nagynardaiak fizették 87