Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

1. szám - Pósfay Péter: Millenniumi leltár Vas megyében. - Szubjektív visszapillantás az ezredforduló másfél esztendejére -

Az emlékzászló alapításának az volt a célja, hogy hagyományos szimbólumként hordozza az államalapító akarat máig tartó üzenetét, s hogy emlékeztesse utódainkat az ezredfordulón élő magyarságra, jövőt építő tetteinkre, a múlt értékeit őrző szándékra. A zászló átadására mindenhol abban az időpontban kerülhetett sor, melyet a település választott, s a kormány tagjai közül lehetőleg annak a személynek a közreműködésével történt, akit erre az alkalomra a helybéliek meghívtak magukhoz. Lassan, döcögve indult a dolog, de hamarosan kiderült - hiszen a szomszédos településen élők át-átlátogattak egymáshoz ezekre az ünnepnapokra - hogy a helyben élők jól érzik magukat ezeken, hogy a meghívott vendég (bár sosem járt korábban ott) felkészülten érkezik, s ismeri a környék történetét, az ott élőket foglalkoztató gondokat, örömöket. Voltak, akiket meglepett, hogy az ünnepi szónok a zászló átadásakor kerüli az aktuál-politikai témák említését, s hogy többnyire a rendezvény helyszínét, koreográfiáját is úgy választják meg, hogy senki ne érezze kirekesztve magát. Fontos szerepet kaptak a történelmi egyházak a rendezésben részben azért, mert az államalapítás és a kereszténység évfordulójának egybeesése indokolta ezt, részben mert a zászlók fogadását azok felszentelésével is kiegészítették, részben pedig azért, mert a templomon kívül gyakran nem volt más, közösségi tér, ahol mindenki elfért volna. A tapasztalatok azt mutatták, hogy örömmel vettek részt ezeken a rendezvényeken a jelenlévők. Sok helyre vendégeket hívtak-vártak, rendszeresen összekötötték hagyományos, helyi ünnepi alkalommal a zászló fogadását is. Zsúfolttá váltak a hétvégék, az egyházi, vagy állami ünnepek napjai, az alig 160 fős átadói kör naptárában sokasodtak a bejegyzések. Éppen ezért is voltak nehézségek az időpontok egyeztetésében, a kiválasztott személy elérésében, elhívásában, s bizony nem egy esetben kellett lemondani a kiválasztott érkezéséről. A zászlót fogadó millenniumi napokon mód nyílt arra is, hogy a település megbecsült, idős asszonyai közül zászlóanyát választva elismerjék az illető érdemeit, hogy a helyi im'ívészeti csoportok, vagy művészetet, irodalmat kedvelő helybéliek megmutathassák tudásukat a többieknek, s alkalmat jelentett ez olyan találkozásokra is, melyek erősítették az egymás közelében élők összefogását, egymásrautaltságának tudatosítását. Gyakori volt a szomszédos képviselő-testületek tagjai közti, „fehér asztal melletti" eszmecsere, s szinte mindenhol büszkén kapcsolták össze az ünnepet egy-egy helyi emlék avatásával, a környezet megszépítésével, kitüntetések, elismerések átadásával. Mód nyílt olyan gondok megvitatására is, melyeket aztán éppen a meghívott vendégek közreműködésével lehetett később enyhíteni. Volt olyan kis település, ahol pusztán egy miniszter megjelenése jelentett kitűntető alkalmat, hiszen emberemlékezet óta nem járt ott ilyen beosztású személyiség. S voltak olyan kis falvak is, ahol a helyben lakók többszöröse volt részese az ünnepi forgatagnak: a szomszédok, kirándulók, nyaralók sokasága együtt ünnepelt a helybéliekkel. Végül is valamennyi Vas megyei település átvette az emlékzászlót. A legtöbben saját településükön megrendezett eseményhez kapcsolva, egy önkor1(5