Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - ADATTÁR - Szabó Csaba: A nyőgéri Dr. Lenarsich Imre Helytörténeti Alapítvány

re a szakaszára tevődik. Szabadidejében különböző korabeli lapokban - „Alkotmány", „Szombathelyi Újság", ,JSlovine", ,J\darijin list", „Kalendar Szrca Jezusovoga" - publikált magyar és szlovén nyelven egyaránt. Ez irányú tevékenységét útirajzok, elbeszélések, vers, bibliográfia, hitbuzgalmi írások jellemezték. 1919-ben a Szakonyfaluban megalakult Szlovén Nemzeti Tanács elnökévé választották.

1 A tanácsköztársaság idején az üldöztetés elől Grazba menekült, ahonnan csak a bukást követően térhetett vissza. Szlovén öntudata miatt évtizedeken át támadták, gyanúsították, megfigyelés alatt tartották. 1924-ben - az alaptalan vádaskodásokba belefáradva - döntött úgy, hogy a szívéhez közel álló mura- és rábavidéki szlovénektől kissé eltávolodva, a nyugodtabb életet kínáló magyar plébániára, Nyőgérre települ. Nyőgéri évek (1924-1966) Dr. Lenarsich Imre lelkipásztori teendői mellett a társadalom egyéb területein is sokat tett a köz javára. Számos közéleti tisztséget töltött be, jelentős szerepet vállalt községünk vezetésében, vallási és kulturális életében. A községi képviselőtestület tagjaként hasznos tanácsaival évtizedeken át segítette a határozathozatalt. A plébánia területén működött hét Római Katolikus Elemi Népiskolának fenntartója, igazgatója volt. Elnöke volt az iskolaszéknek, és az Iskolán Kívüli Népművelési Bizottságnak. A leventemozgalom idején levente-felügyelőként ténykedett. Az 1. világháború után újjászervezte a községi Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, melynek elnökségét is vállalta. A „Hangya" Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek elnöke, és kitűnő irányítója volt.

2 1933-ban dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztegomi érsek az Actio Catholica országos elnöksége szociális és karitatív szakosztálya tanácsosává nevezte ki. 1949-től címzetes esperes volt. Nyőgéri plébánosként ünnepelte ezüst-, arany- és gyémántmiséjét. „A FOTÓS-PLÉBÁNOS" A fotó alanya, tárgya Dr. Lenarsich Imre fényképművészetében néhány téma rendszeresen visszatér, így a falusi munka - szántás, aratás, legeltetés, (pl. az ,y/batás",és a ,JMeszelő asszony" című fotók) a falu dokumentum értékű ábrázolása (pl. az 1930-as évek végéig a Rába völgyében működött nyőgéri vízimalmot - úgynevezett „Franciska" malmot -, vagy az 1935-ös nyőgéri nagy tűz pusztítását ábrázoló felvételei). Utazásait művészi, egyéni látásmódii képeken örökítette meg. Legkorábbi birtokunkban lévő fotói 1906-ban Velencében készültek. Ugyancsak a 20. század elejéről származnak jellegzetesen kékes színárnyalatú, a fotótechnikai eljárásról cianotipiának nevezett felvételei. Nagyon szerette a gyerekeket, ezért nem véletlen, hogy sok gyermekportrét találunk munkái között. Ilyenek az ,finyelgés", vagy az „Életöröm" című képei, melyek az 1940-es években több kiállításon sikerrel szerepeltek. Télen-nyáron fényképezte a Rábát és mellékfolyóit. ,JFebruár" című fotója egy befagyott folyómedret ábrázol. 56