Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)
2. szám - ADATTÁR - Zielbauer Györgye A Vas megyei németség kitelepítése 1945 után
Az 1949. évi alkotmány csak jogilag ugyan, de a németség számára egy nehéz és fájdalmas periódust zárt le. Az alkotmány 49. §-a kimondja, hogy mindenki a törvény előtt egyenlő és egyenlő jogokat élvez, s a törvény Magyarország területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatást és a kultúra ápolását. 13 A hazai németség vonatkozásában csak az 1949. október 7-én kiadott külön rendelet mondta ki, hogy lakóhely és munkavállalás szempontjából a magyar állampolgárokkal „egy tekintet alá esnek. " w Külön figyelmet érdemel a rendelet első sorában olvasható megfogalmazás, mely szerint „a magyarországi német lakosság tényleges áttelepítése megszűnt." 1 * Egy évvel később megjelent újabb 84/1950. III. 25. M. T. sz. rendelet 16 hatályon kívül helyezte az összes korlátozó rendszabályokat és a német nemzetiségű lakosságnak a teljes jogú állampolgárságot visszaadta. Ez a rendelet egyben vagyonjogi kérdéseket is rendezett, hogy az érintett német személyek birtokában a 10 kataszteri holdnál nem nagyobb birtokokat meg kell hagyni. A döntően nemzetközi előírásoknak, illetőleg következményeik - amelyek politikailag ártatlan emberek ezrein, sőt tízezrein is sebeket ejtettek - még nagyon hosszú ideig kísértették és bonyolították nemcsak a belpolitikai viszonyokat, hanem Magyarország nemzetközi helyzetét is. A hazai németség - ezen belül természetesen a Vas megyei - számára az 1945 és 1949 közötti évek tragikusnak nevezhetők. Az a tény ugyanis, hogy valaki orosznak, németnek, románnak vagy magyarnak született, illetőleg ennek vagy annak vallja magát, az nem képezheti egy magát demokratikusnak nevező államban sem jutalazás, sem büntetés tárgyát. Egyedüli mérce a konkrét személy konkrét cselekedete lehet, amelynek alapján arányosan jutalmazni, illetőleg büntetni kell valakit. Hiába szépítenénk is, a kényszerű kitelepítés a 2. világháború tagadhatatlanul a kollektív büntetés egyik formája volt. Mégpedig a büntetésnek az egyik legszerencsétlenebb és legellentmondásosabb megnyilvánulása volt. Hiszen a kitelepítéssel úgyszólván elkerülhetetlenül az ártatlan többséget sújtották, a bűnösöket pedig akarva-akaratlanul is valójában felmentették. Gyakran történt hivatkozás a kitelepítés humános végrehajtásra. Ebből a szempontból kétségtelenül mutatkoznak különbségek, attól függően, hogy kiket, mikor és honnan telepítettek ki. A lényegen azonban ez sem változtatott, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az embertelent nem lehet emberségesen végrehajtani. 17 JEGYZETEK 1949. évi népszámlálás. 8. köt. Foglalkozási statisztika részletes eredményei. Bp., 1950. 428-445. p. Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VaML) Vas megye törvényhatósága Központi Választmányának iratai, (továbbiakban: Közp. Vál. ir.) Szavazási jegyzőkönyvek, 1945. A községek kimutatásai alapján készült összegzés. 3 Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája, 1945-1950. Bp., 1988. 77-103. p. * Balogh: i. m. 94., 97. p. 42
