Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - ADATTÁR - Dumovits István: Nemzeti és etnikai kisebbségek Magyarországon

DUMO VITS ISTVÁN NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK MAGYARORSZÁGON Az Európa szívében fekvő Kárpát-medencében a népvándorlás kora óta különböző népek élnek együtt. 1100 évvel ezelőtt a térségbe érkező magyar törzsek szláv és kelta népességet találtak itt. Szent István király, a magyar állam megalapítója, német lovagokat, olasz és francia szerzeteseket hívott az országba, hogy elősegítsék a kereszténység és a nyugat-európai hűbéri társadalmak normáinak elterjesztését. A 15. században kezdődött török háborúk, majd a 150 éves török megszállás alatt az ország középső részén drasztikusan csökkent a népesség. Időközben a keleti és déli határszélen megindult a román és szerb népesség beáramlása. A törökök kiűzése után a Habsburg Birodalom egyik társországává vált Magyarország uralkodói, elsősorban III. Károly és Mária Terézia, különféle kedvezményeket kínálva főleg német és szlovák telepesekkel népesítették be a korábban magyarok lakta vidékeket. Ennek eredményeként a 18. század végétől az 1. világháborút lezáró trianoni békéig az országban élő nemzetiségek összlétszáma meghaladta a magyarokét. A 19. század közepén csupán a lakosság 4-1-48%-a volt magyar. A trianoni békeszerződés azonban radikálisan megváltoztatta a Kárpát-medence politikai és etnikai térképét. Magyarország elvesztette területének 2/3 részét, és a közvetlen szomszédságában alakuló új államokban, Románia, Csehszlovákia és Jugoszláviában több mint hárommillió magyar maradt. Az új, 93.000 km

2-es Magyarország ettől kezdve nem tekinthető többnemzetiségű országnak, de területén számos nemzeti és etnikai kisebbség él. KISEBBSÉGI JOGOK MAGYARORSZÁGON Magyarországon 13, a törvény által elismert nemzeti és etnikai kisebbség él, mintegy 1500 településen. Helyzetük sajátos, mert földrajzilag szétszórtan s általában belül is kisebbségben, magyarokkal és más kisebbségekkel együtt élnek. A Magyar Köztársaság Alkotmánya deklarálja, hogy a Magyarországon élő kisebbségek államalkotó tényezők. Az alkotmány biztosítja számukra a jogot a közéletben való kollektív részvéteké, kultúrájuk ápolására, anyanyelvük széleskörű használatára, az anyanyelvi oktatásra és a saját nyelven való névhasználatra. A kisebbségi törvény a kisebbségek alapvető jogait az emberi jogok sajátos részének tekinti, amelyeket külön védelemben kell részesíteni. E védelembenjátszik kiemelkedő szerepet a nemzeti és etnikai kisebbségek Országgyűlés által megválasztandó biztosa, a kisebbségi ombudsman. 12