Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

1. szám - IN MEMORIAM - Tóth Kálmán: Megálmodni a múlt időnek képét. - Kiss Kálmán (1924-2000) -

más gazdászának nevezték ki. 1949. január közepén került Szombathelyre. Szépen indult a karrierje, hiszen alig 25 évesen Vas megye főagronómiisa lett és ezt a posztot töltötte be öt éven át. 1949-ben megnősült, feleségével még az egyetemi évek alatt ismerkedett meg. A fiatal mezőgazdász házaspárt vonzotta a tanítás, az ifjúsággal való foglalkozás, ezért 1953-ban együtt iratkoztak be a Budapesti Agrártudományi Egyetem Tanárképző Intézetébe, egyikük állattenyésztő, másikuk növénytermesztő szakra. Az agrármérnöki diploma mellé mindketten megszerezték a mezőgazdasági tanári oklevelet. Szombathelyen, a Mezőgazdasági Technikumban kaptak állást. Felesége rövidesen tanítónőként helyezkedett el, Kálmán bácsi „utazó tanár lett". A technikum kihelyezett tagozatain, Jánosházán, Oriszentpéteren, Sárváron és Szentgotthárdon tanított. 1967-tól 1985-ig, egészen nyugállományba vonulásáig a Vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézetben oktatta az állattenyésztés és üzemszervezés tantárgyakat. Szívesen vállalt többletfeladatokat, 1973-ban 4 tanárral és 25 tanulóval vidéken elsőként megalakította a Mezőgazdasági Múzeum Baráti Körét. A vépi kör tagjai részt vettek a budapesti anyaszervezet kirándulásain, eredményesen szerepeltek a Mezőgazdasági Múzeum által 1971-től rendszeresen meghirdetett „Hazánk mezőgazdasága diákszenimel" című pályázaton. Számos díjnyertes pályamunka született, többek között a „Kihaló foglalkozások: a kovács"; „A gőzgépek fejlődése a mezőgazdaságban a XIX. század közepétől a XX. század közepéig". 1974-ben súlyos csapást mért rá a sors, egyetlen fiát kellett eltemetnie. „Azóta engem már csak a munkám éltet..." - nyilatkozta a Vasi Honismereti Közlemények hasábjain a vele készült beszélgetés során, 1988-ban. Minden energiájával a tanítás és a szakkör felé fordult. Miután a kovácsról szóló pályamunkával 1975-ben a szakkör elnyerte a budapesti Mezőgazdasági Múzeum Baráti Köre különdíját, a vépi intézet igazgatója egy termet bocsátott a kör rendelkezésére, hogy bővítsék és rendezzék kiállítássá a honismereti gyűjteményt. A műtárgy-együttes, amelyet az intézetben 1971 óta működött honismereti szakkör gyűjtött, ekkor kb. 250 tárgyat számlált. Kálmán bácsi nagy aktivitással és szakértelemmel fogott hozzá a gyűjtemény gyarapításához, kezeléséhez. Gyűjtési útmutatót állított össze és sokszorosíttatott, amelyet egy felhívással együtt elküldött az első éves diákok szüleinek. 1976 májusában az O kezdeményezésére rendezte meg Vépen a Mezőgazdasági Múzeum az addigra országossá bővült baráti köri hálózat tanácskozását. Ugyanebben az évben Nováki Gyula régész segítségével közel 300 tárgyat leltároztak be a szakkör tagjai. Elsősorban Kálmán bácsinak köszönhető, hogy a nyolcvanas évek minőségi előrelépést hoztak az egyre fejlődő agrártörténeti gyűjteményben. A Mezőgazdasági Múzeum agrártörténeti emlékekkel foglakozó csoportja 1980ban felkérte a Baráti Kör vezetőségét, hogy vállalja fel a vépi szakképző intézet beiskolázási körzetében, tehát Vas, Zala, Győr-Sopron, és Veszprém megyékben az agrártörténeti emlékek nyilvántartását. A leltározást, fényképe81