Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

1. szám - ADATTÁK - Kosztolánczy Tibor: Vissza a múltba. - Képek az átalakuló Szombathelyről, 1966-1970. - I. rész.

KOSZTOLÁKCZY TIBOR VISSZA A MÚLTBA - KÉPEK AZ ÁTALAKULÓ SZOMBATHELYRŐL, 1966-1970 I. RÉSZ 1934-ben születtem a nyugatiasán rendezett, szép és barátságos Szombathelyen. A békeéveknek azonban hamarosan vége szakadt, s mire 1940-ben szüleim beírattak a Püspöki Római Katolikus Elemi Iskolába, már javában folyt a 2. világháború. 1944 őszén kezdtem járni a Szombathelyi Premontrei rendi Szent Norbert Gimnáziumba, igaz, hogy csak október 15-ig, mert a front közeledte és a várost ért bombázások a rendszeres tanulást lehetetlenné tették. Ennek ellenére szép gyermekkorom volt, eleinte még fel sem tudtam fogni, hogy mi történik a világban, de ahogyan növekedni kezdtem, lassan minden el raktározódott az emlékezetemben. Ezt az is mutatja, hogy az események után 50 évvel - belső kényszerből - meg kellett írnom a városunkat ért ellenséges légitámadások történetét, munkám 1997-ben jelent meg nyomtatásban. 1945 után is zord idők jártak, talán nem kell részleteznem, hogy miért. 1948-ban államosították az egyházi iskolák nagy részét, érettségit 1952-ben már az Állami Nagy Lajos Általános Gimnáziumban tettem. Még ez év őszén felvettek a Budapesti Műszaki Egyetemre, villamosmérnök akartam lenni. Az egyetemen 5 évig rengeteg, sokszor feleslegesnek tűnő tantárgyat kellett tanulnom, elég mostoha körülmények között. Megalakulásától kezdődően abban a Hess Andreis tér 5. sz. alatti kollégiumban laktam, amelynek műszaki egyetemre járó hallgatói kezdeményező szerepet vállaltak az 1956-os forradalom elindításában és továbbvitelében. 1957 nyarán kerültem vissza szülővárosomba, s mint fiatal villamosmérnök az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál kezdtem dolgozni. Köztudomású, hogy a 2. világháború titán - a nyugati határ közelsége miatt - az akkori politika Szombathelyt a nem fejlesztendő városok közé sorolta, s a település közúti-vasúti megközelítését is megnehezítette. Az elzártság az ötvenes évek végén oldódni látszott, s hamarosan olyan mérvű fejlődés vette kezdetét, amely a századforduló idején - Éhen Gyula polgármestersége alatt - indult városépítéssel vetekedett. A hatvanas évek elején már épül a Művelődési és Sportház, a Megyei Rendelőintézet, az új Autóbusz állomás az Ady Endre téren, ugyanitt 96 lakást adnak át, s elindul a tömeges, iparszerű házépítés a Derkovits lakótelepen. Ezek a változások örömmel töltöttek el minden szombathelyit, ugyanakkor a helyi infrastruktúra enyhén szólva hiányos volta sokszor szinte lehetetlen követelményeket támasztott az itt dolgozó műszaki értelmiséggel szem52