Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Szita Szabolcs: Baljós a menny felettem

zenhat túlélő, helyesebben üldözött, zsidósága okán halálba küldött férfiak és nők visszaemlékezéseit fogja igényes keretbe. Memento ez a kötet. Valós történet, megrendítő tanúvallomások sora. Bizonyítja, sajnos mennyire lealjasodhat egy-egy nagyobb közösség, a helyi társadalom. Mire volt képes az ún. korszellem, azaz a felgeij esztett faj mítosz hatása alá kerülő - vagy csak egyszerűen parancs és rendeletvégrehajtó, kötelességteljesítő - kisebbség a kirekesztésért, a remélt zsákmányért a törvényileg alacsonyabbrendűvé tett embertársai ellen. Hogyan élt - vegetált - a törvénytisztelő, elismert polgárból fokozatosan kirekesztettségbe, majd kifosztásba taszított üldözött, és mit tett - inkább nem tett - az erkölcstelenség, embertelenség tobzódásakor a többség, a legtöbbször inkább közömbös, a néző. Az arányos válogatás mintegy fele Auschwitz előtti napok címmel dr. Hacker Iván ügyvédnek, volt hitközségi elnöknek az emlékezése. A zsidók szombathelyi tragédiájának krónikása a megszálló németek parancsára, kényszerből létrejött Zsidó Tanács tagja volt. A szombathelyi zsidóság tönlaetétele folyamatában sok mindent belülről látott, jó szemmel megítélt és emlékeiben hűen megőrzött. Megörökítette az SS erőszakosságait, manipulációit éppúgy, mint a helyi közigazgatás készséges cinkosságát a megszállókkal a gettósítás végigvitelében, a deportálás sikeres előkészítésében. A szombathelyi zsidók gondolkodását; folytonos önkorlátozását, készséges engedelmeskedését és bizakodását a megszorító rendeletek, az embertelenség győzelmének ideiglenességében, a túlélés reményében. Dr. Hacker már korábban is kényszerű közszerepléseket vállalt, ezek végére a deportálás tett pontot. A biztos íráskészségi'í ügyvéd emlékezésében nem halasztotta az önvizsgálatot, nem kerülte meg a diktátumokból fakadt döntések, a történtekért való felelősség kérdéseit. Értékes visszaemlékezése leginkább Munkácsi Ernő: Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához (Renaissance kiadás, 1947.) című memoárja mellé sorolható. Külön erénye, hogy több emberi sorsra, a jellemek ábrázolására, a bajbajutott zsidók felfogás és magatartásformáira is kitért. Foglalkozott a hivatali gépezet megszorításai következtében létrejött identitásválsággal is. Máig megdöbbentő, hogy a német megszállók határozott - gyakorlatilag fölényes és cinikus - fellépése milyen szórnom következményekkel járt. A magyar hatóságok maradéktalanul kiszolgálták őket. A nyomorúságban a zsidó vezetők a túlélésbe kapaszkodtak, a lehető legésszerűbb megoldásokat keresték. A közösség érdekeit követték, legtöbbször mégis a zsákutcába, a németek által nagy gyakorlattal szőtt hálóba akadtak. Hacker képet nyújt - a zsidóság kiszorításához hosszú évek óta szoktatott - lakosság magatartásáról, az üldözöttekkel való együttérzés néhány jeléről is. Egyes megállapításai ugyan ismétlődnek, ezek azonban más-más összefüggésben jelentkeznek, jól értelmezhetők. A tizenöt további rövid emlékezés a szombathelyi zsidók hétköznapjairól, életük szűkebb-tágabb dimenzióiról, sokszínűségéről tájékoztatja az olvasót. A tanulóevekről, iskolai élményekről. Az elágazó utakról, az identitáskeresésről, társadalmi különbségekről, a helyi keresztény közösséggel való együttélésről. Fontos, hogy a női életpályákról is képet kapunk, ezek inkább a családi vonatkozásokkal és a deportálás, a fogolylét történéseivel foglalkoznak. 89