Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)
4. szám - ADATTÁR - Tóth Kálmán: Bartók Béla szombathelyi hangversenyei és a város zenei életének néhány vonása (1934-1940) I. rész
után Bartókot nevezték ki a zongoraszak élére, így lett Csikor Elemér Bartók Béla tanítványa. A diplomaszerzés után Bartók bíztatására vállalta el a szombathelyi zeneiskola igazgatói állását: „Vidékre is kell a jó muzsikus, a jó szakember, egy percig sem kell ezen gondolkodni. " 35 Szombathelyen, 1918-ban adta ki Csikor Elemér a „Zongoristák kézikönyve" című művét, amelyben országosan elsőként vett fel zeneiskolások számára tanulandó Bartók-darabokat. 36 Csikor Elemér nevéhez egy Bartók-mű ősbemutatója is fűződik. Bartók még növendék korában írta Thomán Istvánnak ajánlott, „Tanulmányok balkézre" címií művét. Thomán átadta a darabot Csikor Elemérnek, aki megtanulta és bemutatta azt a lipótvárosi kaszinóban. „A sikeres lipótvárosi bemutató után Thomán nekem ajándékozta a kéziratot, amelyet féltve őriztem, de 1945-ben eltűnt. " 37 Ugyanezen visszaemlékezésben tesz említést Csikor Elemér arról, hogy Bartók Béla 1925-ben és az 1930-as években, amikor Szombathelyenjárt, szeretettel üdvözölte régi diáktársát és tanítványát. 38 BARTÓK BÉLA ELSŐ SZOMBATHELYI HANGVERSENYE Szervező, előkészítő munka és az országos kultúrpolitikai törekvések Az 1934. évi Bartók-hangverseny előkészítéséhez tartozott a szombathelyi közönség felkészítése, Bartók zenéjére való ráhangolása is. Bár Bartók-művek nemegyszer csendültek már fel Szombathelyen, a szervezőket mégis óvatosságra inthette egy, talán 1928-ban megrendezett hangverseny emléke. Ha hihetünk a visszaemlékezőknek, az I. vonósnégyes előadása teljes megdöbbenést keltett a felkészületlen közönség körében, sokan úgy vélték, hogy a zenészek összecserélték a kottákat. 39 A hangversenyekhez méltó körülmények megteremtése érdekében tett erőfeszítések sorába illeszkedik id. Lomoschitz Károly direkt nevelő célzatú írása, amely kissé lehangoló képet fest a korabeli szombathelyi hangverseny látogató közönség egy rétegének viselkedéskultúrájáról. A cikkből kiderül, hogy a kultúrház dísztermében tartott minden nagyobb összejövetel után rendre tumultus alakult ki a ruhatárnál: „Hogy a kultúrterem mellékhelyiségei nem felelnek meg 7-endeltetésüknek és alkalmasak tumultus, esetleg pánik előidézésére, sokszor tapasztalhattuk. Ezen teljesen segíteni nem lehet, de isméivé is tudva ezt a visszás helyzetet, ne lehessen egy kis jóakarattal és önfegyelmezéssel a hangversenyt látogató közönségen segíteni, azt nem írom alá. Magam minden hangversenyen ott vagyok, s ha valaki, én látom a tarthatatlan állapotot. Sokan komoly panasszal fordulnak hozzám, mint a Kultúregyesület zeneiszakosztály elnökéhez és saját hangversenyeinek főrendezőjéhez.' 1 ''' 10 Lomoschitz Károly a hangversenyek hangulatához méltatlan ruhatári lökdösődés elkerülése érdekében az ajtók ésszerű használatát javasolta, ugyanakkor még egy „tarthatatlan szombathelyi specialitásra" is felhívta a figyelmet: „Vannak olyan türelmetlen hangverseny látogatóink is, akik minden jó ízlést és modort félretéve az előadás utolsó számait, tételeit a legnagyobb nyuga70
