Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

1. szám - ADATTÁK - Melegei Miklós: Fejezetek a Szombathelyi Légszeszvilágitási Társulat történetéből. I. rész

A GÁZMŰ MŰKÖDÉSE ÉS A KÖZVILÁGÍTÁS RENDJE A gázmű három fő egységből épült fel. A légszeszt előállító gyártelep, a gáz szállítására szolgáló vezetékhálózat, valamint a közvilágítási lámpák és a magán fogj

7 asztok lakáson belüli berendezései alkották a rendszert. A. gyártelep A légszeszgyár gázfejlesztő telepe a városmagtól délre, egy akkor még városszéli fekvésű térségben, a Gyöngyös patak közelében épült fel. A város által 50 évre ingyenes használatba adott 1100 négyszögöles terület az újonnan nyitott Óvoda iitca és az idő közben felépült gyárról 1873-ban elnevezett Légyszeszgyár utca kereszteződésénél feküdt.

34 A telephely kiválasztásában sok szempont érvényesült. A kijelölő bizottság minden bizonnyal azért egy városszéli, tikkor még viszonylag ritkán lakott térség mellett döntött, mert a városlakókat a gyár működése itt zavarta legkevésbé.

35 A légszeszt, azaz ci feketeszénszén hevítésekor (száraz lepárlásakor) felszabaduló éghető gázt a korabeli technológiának megfelelően a külön e célra kialakított ún. re tortakályhákban (ill. kemencében) állították elő.

36 A re torták samottból készült, ovális keresztmetszetű, vízszintesen elnyúló, csőszerű gázfejlesztő terek voltak. A kemencék 2-9 darab egymás mellé és fölé helyezett retortából álltak. Ezeket tört szénnel töltötték fel, majd légmentesen lezárták és alulról fűtve 1000-1200 C°-ra hevítették. A hő hatására a szénből hidrogén, szénmonoxid, metán és nitrogén keveréke, a légszesz szabadult fel. A keletkező gázt szivattyúval szívták el és nyomták hűtő és tisztítóberendezéseken keresztül egy tartályba. A tisztítás során a nedvességet, kátrányt, kén-, cián- és ammóniavegyületeket távolították el. (A lepárlás után visszamaradó koksz és kátrány jól hasznosítható és eladható melléktermékek voltak.) A gáztartály (gazometer) egy vaslemezekből összeszegecselt harang volt, mely nyílásával lefelé fordítva egy vízzel telt medencében állt. A harang a készlet tartalékolását és a nyomás egyenletesebbé tételét szolgálta, s a befogadott gáz mennyiségétől függően emelkedett ki, vagy süllyedt vissza a medencébe.

37 A szombathelyi gyár termelése két viszonylag kisméretíí kemencével, egy három és egy kettő retortából állóval indult. Az ellipszis keresztmetszetű retorták nagytengelye 525 mm, kistengelye 375 mm, hossza 3 méter volt, s egyenként 125 kg szén befogadására voltak képesek. A retortaház (a korban még használt régies elnevezéssel „görebház") téglaépületét az előírásoknak megfelelően erős szerkezetűre építették. Légszeszgyártásra csak kiváló minőségű feketeszenet lehetett használni. Mivel Magyarországon ilyen nem állt rendelkezésre, a szombathelyi gyár - a hazai városok többségéhez hasonlóan - a sziléziai Ostrau környékéről szállíttatta vasúton az alacsony kéntartalmú gázszenet. A gyár kemencéi az indulás évében naponta 300 m

3 gázt tudtak termelni, melyet egy ugyanekkora térfogatú, 12 méter átmérőjű, földbe süllyesztett harang tartalékolt.

38 36