Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

4. szám - ADATTÁR - Rettegi Csabáné: A szombathelyi Sala Terrena története

örökítve. A hosszanti falon itáliai építményeket láthatunk, melyet Piranesi metszetsorozata alapján rajzolt meg a mester. Világítás és fűtés nem volt. Nyíl­ván csak nappal teldntették meg a Idállítást és téli időben nem taitózkodtak hosszasan a múzeumban. (Maga a múzeum szó jelentése: nappali helyiség.) 0 A kert megszűnt, amikor 1791-ben a székesegyház építése elkezdődött - felvonulási terület lett - később nem volt célszerű visszaállítani, sőt a palo­tát a szemináriummal összekötő kőkerítést is elbontották. Szily János halála után a gyűjtés abbamaradt, a múzeum ügye - érthető okok miatt - háttérbe szorult. Működéséről nem készült feljegyzés, nyilván nem is történt említés­re méltó esemény. Egy-egy mondat található később erre vonatkozóan, így például: 1873-ban Treffort Ágoston kultuszminiszter Szombathelyre érke­zett, a püspöki palotában szállt meg. Meglátogatta az iskolákat, a szemináriu­mot, a székesegyházat és a régiségtárat. 7 1872-ben megalakult Szombathelyen a Régészeti Egylet, elnöke Szabó Imre megyésfőpásztor lett, aki a Sala Terrenát átengedte a társaság gyűjtemé­nyének elhelyezésére. A terem hossztengelyében felállított tárlókban a kő-, bronz- és vaskorszak emlékei, valamint római, magyar és külföldi pénzek; az oldalfalak mentén lévő szekrényekben római tárgyakat, közép- és újkori lele­teket őriztek. A Régiségtár melletti folyóson savariai feliratos kövek, a palota udvarán szarkofágok, szobrok, szobor- és oszloptöredékek kaptak helyet. 8 1872. július 28-án nyitották meg a bármikor megtekinthető, nyáron vasár, ­és ünnepnapon is látogatható kiállítást. Rendszeres idegenvezetés is volt. Évente ezer látogató kereste fel. Az 1881. évi jelentés 2.020 bemutatott tárgyról beszél, az érméken, könyveken, okmányokon kívül, „...mely nem egy tekintetben páratlanul áll hazánk e nemű tárgyai között. " 9 1899-ben megalakul a Vasvármegyei Kultúr Egyesület, amelybe egy év múlva a Régészeti Egylet beolvadt. A Régiségtárat 1900. augusztus 30-án át­adták az új szervezetnek. A gyűjteményt később az 1908-ban megépült Városi Múzeum fogadta be. 10 1943-ban egyházművészeti kiállítás nyílt a Sala Terrenában, amelyet a nagy pusztítást okozó bombázás után 1945-ben fel kellett számolni. Ezzel is­mét lezárult a múzeum életének egy szakasza. 1958-ban némi kísérlet tör­tént xigyan az íijraélesztésére, - sikertelenül. 11 Az egyház tevékenységének fokozódó, erőszakos korlátozása és az anyagi bázis megvonása miatt a műkö­dése hamarosan megszűnt. A hetvenes évek legvégén lépések történtek a teljes pusztulástól való meg­óvás érdekében. Przudzik József restaurátorművész benyújtotta műleírását és költségvetését. A helyiség állapota az akkori felmérés alapján: „... különösen az oldalfalakon vastag rétegben szennyezett, színeiben oxidálódott és foltosodott. Mikroorganizmusokkal fertőződött porréteg a felszínt letörölhető állapotba hoz­ta. Főleg az ablakok bélletén és lábazatán nagy területen a nedvesség következ­tében a képvakolatok elpusztultak. Az anyafal szerkezete megmozdult, (bombá­zás), a téglaszövet nyomvonalain megrepedezett, üregesen levált a vakolat. Ko­rábban lestaurálták, valószínűleg a háború előtt jó állapotban lehetett." 12 58

Next

/
Thumbnails
Contents