Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

4. szám - ADATTÁR - Ilon Gábor - Grynaeus András - Torma Andrea: A szentgotthárdi török kori palánk kutatásáról

is utal. A pápai palánk betöltésében jelentős szalmás rétegekkel találkozhattunk, feltehetően a szenült gabonamagvak és azok gyomnövényei is így kerültek a mintába. Ezek ellenére a szántóföldi és kapáskultúrák gyomnövényei a fajok megoszlásában kísérteties hasonlóságot mutatnak. A pápai leletanyagban a ruderáliák között dominálnak az emberi lakóhelyhez kötődő - bolygatott, szemetes helyek, udvarok, utak stb. - gyomnövények maradványai. A nedves területek és erdővágások gyomnövényei kevés faj és egyedszámmal jellemezhetők. Az egyértelműen közeli erdőterületre utaló növénymaradványok hiányoznak a pápai mintában. Az erdőírtások, erdőszélek gyűjtögetett gyümölcseinek - mogyoró, szamóca - növénymaradványait valószínűleg az építőknek köszönhetjük. A PALÁNK DENDROKRONOLÓGIAI KIÉRTÉKELÉSE A leletmentés során előkerült és vizsgált gerendák két fafajhoz tartoztak: három gerenda lucfenyőből (Picea abies (L.) Karst.) készült, kettő pedig kocsánytalan tölgyből (Qeurcus petraea (Mat.) Lieblein). A konstrukcióban vízszintesen elhelyezett fenyőgerendák faragottak voltak, míg a 40-50 centiméter átmérőjű, bárdolatlan tölgyekből a függőleges cölöpök készültek. Mindkét tölgycölöpön a szijácshoz tartozó évgyűrűk is megfigyelhetők voltak, sőt a nagyobb (68 évgyűrűt tartalmazó) maradványon néhány helyen a kéreg is megmaradt. Mindkét tölgyfát a ma szokásos vágáskornál (90-120 év) korábban vágták ki, kb. 70 éves korukban. A fenyőgerendák közül a legvastagabb 66 évgyűrűt őrzött meg, a másik kettő kevesebbet, 48 illetve 44-et, kéregmaradványt egyik fenyőgerendán sem sikerült megfigyelni.

17 A keltezéshez összevetettük a gerendák évgyűrű-adatsorait a térség máielkészült kronológiáival, illetve a közelből származó,

18 vélhetően egykorú régészeti lelőhelyek adataival. A város helyzetéből adódóan nemcsak a hazai, hanem az ausztriai területre összeállított adatsorokat is megvizsgáltuk. A fenyők esetében nehéz helyzetben voltunk, ugyanis jelentős számú fenyőmaradvány hazánk területéről csak a római korból ismert. Úgy tűnik, hogy középkori eleink nem nagyon használták építőanyagként a tűlevelű fákat. Egyelőre csupán e gotthárdi gerendák jelentik a kivételt.

19 így hazai kronológia nem állt rendelkezésünkre, az osztrák területekre készült lucfenyő adatsorok

80 használhatatlannak bizonyultak, azaz a gerendák alapanyagául szolgáló fenyők nem erről a területről származnak. A tölgyek esetében sem ü'ínt sokkal jobbnak a helyzet, mert sem a hazai, sem a külföldi adatsorok nem segítettek, egészen a közelmúltig, amikor Rupert Wimmer bécsi kutatónak

21 köszönhetően összevethettük adatainkat a Bécsi-medencére összeállított, a 12. század elejéig visszanyúló kronológiával. Az összehasonlítás eredményre vezetett: kéregmaradványos tölgyfánk utolsó évgyűrűje 1557-ben nőtt, azaz 1557-1558 fordulóján vágták ki a fát és társát (társait?) is!

32 így biztosan állíthatjuk, hogy a palánk, vagy annak egy része 1558 tavaszán vagy egy-két éven belül készült. Természetesen nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy csupán egy javítással állunk szemben, amikor néhány cölöpöt kicseréltek, és a köz37