Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

4. szám - Gál József: 25 éves a Szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola

A háború utáni zenei szakoktatás törvényesítését jelentette az 1947. január 14-én kelt 250/1947. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri rendelet, amely létrehozta a zenekonzervatóriumokat akadémiai és zeneiskolai tagozattal. Az akadémiai tagozaton a IV. évfolyamig folyt az oktatás a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tantervei szerint, s erről az évfolyamról juthattak a legjobbak a Főiskolára. 1952-ben az addig kialakult újabb helyzetet törvényesítette, illetve fejlesztette tovább a Minisztertanács 68/1952. (VIII. 17.) M. T. számú rendelete a zeneoktatás reformjáról. A határozat egyértelmtivé tette, hogy a zeneiskolák feladata az alapképzés, a konzervatóriumoké a középfokú oktatás. (A rendelet megjelenésével megszűnt a konzervatórium megnevezés és szakiskola néven folyt tovább a képzés.) A szakiskola feladata az alsófokú zenetanár, illetve általános iskolai énektanár-képzés volt. (Hasonló szerepe volt, mint a középfokú tanítóképzőknek.) A konzervatóriumok mellett „közismereti oktatás céljaira külön igazgatással, csökkentett óra- és tantervvel működő általános gimnáziumokat (zenei gimnázium) kell szervezni. A zenei gimnáziumi érettségi bizonyítvány egyetemi és főiskolai felvételre jogosít. "

6 A határozat végrehajtására alakultak meg 1952-ben a „délutáni tagozatként működő zenei gimnáziumok". Az első ilyen intézményeket Debrecenben a Csokonai, Győrött a Révai, Pécsett a Löwey, Szegeden a Tömörkény gimnáziumokban, illetve Miskolcon a Közgazdasági Leánygimnáziumban szervezték meg. Budapesten az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolát alakították önálló zenei gimnáziummá. 1954. szeptember l-jével megszüntették a két éve alakult zenei gimnáziumokat, majd e tanév második félévétől ismételten engedélyezték a működésüket. Az 1950-es évek közepétől, különösen pedig az 1956-os forradalom után ismét változás következett be az oktatás szervezetében, így a zeneoktatásban is. m. Napjaink szakképzésének egyik fontos dokumentuma az 1961. évi III. törvény az oktatásról, amely lehetővé tette a szakközépiskolák megteremtését. 1965-ben a 24. sz. törvényerejű rendelet a már kialakult szakközépiskolai hálózat feladatrendszerét, fajtáit is meghatározta. E törvény, illetve törvényerejű rendelet hatására felgyorsult a szakközépiskolai hálózat kialakulása, bővülése. Az első szakok az 1950-es évek technikumaira alapozva jöttek létre olyaténképpen, hogy megszüntették azokat, de jellegüket megőrizve folytatták a képzési profilt. Az iskolatípus népszerűnek bizonyult - hiszen „érettségit és szakmát is adott" - ezért az iskolafenntartók lehetővé tették a „népgazdaság igényeinek megfelelő" szakok oktatását. E széles spektrumba a zene is belefért. A zeneművészeti szakközépiskolák egy része a zenei szakiskolák utódintézményeként jött létre.

7 7