Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)
3. szám - KÖNYVESPOLC - Szilágyi István: Kutszegi István: Sárvár. Útikönyv
előtt látja a fák őszi leveleinek színharmóniáját, hallja a fonások vizeinek csörgedezését, miközben gondolatai közé befogadja a benne lévő, szép magyarsággal, közérthetően megfogalmazott azon magvas ismereteket, amelyeket a szerző több éven át összegyűjtött és összegzett. Az ész alkotta, de a szív műve ez. Kiérződik belőle az író sokoldalú egyénisége is, mivel legmélyebb ösztönző önmagát, élettapasztalattal is alátámasztott tudása legjavát - nem félek leírni: honszeretetét - szőtte bele e legújabb alkotásába, amelyet nagylelkű ajándékként nyújt át az olvasóknak. Paul Géraldy szavaival: „Az ember boldog, hogy gazdagíthatja magát!" SIMOLA FERENC KUTSZEGI ISTVÁN: SÁRVÁR. ÚTIKÖNYV ([Sárvár-Szombathely, 2000.] 107p.) A Savaria Tourist sorozattá érett útikönyvei között a Sárvárról szóló már az ötödik. Ez azt mii tatja, hogy az elhatározás, amelynek első kézbe vehető eredményét a Szombathelyt bemutató kötet jelentette, átgondolt és egyben célszerű volt. A 2000 augusztusában megjelent kötet, a Savaria Tourist és Sárvár Város Önkormányzata közös kiadása, már jórészt kiérlelt tagolást, bevált teijedelmet és jól kezelhető formát követett. Kutszegi István e keretek között élvezetes, olvasmányos formában adta elő a város természeti adottságait, történetét, majd a városközpontból kiindulva a különböző irányokba tett felfedező utakkal sorra vette a látni - és megismerni valókat. A gyakorlati tudnivalók, a Sárvár rövid története évszámokban, válogatott irodalom, rövid angol és német összefoglalás, majd mutató zárja a kötetet, amit szép és láthatóan erre a célra készített színes képek illusztrálnak. A munka összességében kivívta megelégedésünket, ami érthető is, hiszen a szerzőt saját személyes ismeretei mellett a Sárvárral foglalkozó, egyre szaporodó szakirodalom is segítette. Szívesen olvastunk volna azonban kicsit többet a különböző időkben beolvasztott községek - településrészek - korábbi önálló életéről, történeti adatairól, névetimológiájáról stb., különös hangsúllyal a térbelileg még ma is különálló Rábasömjénről. Sajnáljuk, hogy a modern képzőmiivészek mellett az újabb épületek alkotóit rendre nem találjuk megemlítve, pedig ezt - közel kortársként - könnyebb összeszedni, mint esetleg egy évszázad múlva. Néhány olyan kisebb, s éppen ezért bosszantó hibát kell megjegyezni, ami Ids figyelemmel elkerülhető lett volna. Csak példaként: a mutatóban Zsigmond és Zsigmond király külön szerepel, holott természetesen mindkét esetben a királyról van szó. Helyesebb lett volna „bajor Lajos király" helyett Lajos bajor királyt írni stb. Ilyen szórendi zavar a fő87