Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

3. szám - IN MEMORIAM - Kuntár Lajos: „A hősök emléke nem lehet veszendő" - Küldetést teljesített vitéz Both Béla (1921-2001) -

diktatúrában üldözöttek sebeinek feltárását, gyógyíttatását. E feladatok teljesítését küldetésnek tekintette, mivel erre, jóval a 60. életéve után nyilt lehetősége: felfokozott tempóban dolgozott mindaddig, amíg utolsót nem dobbant az elfáradt szíve... „Életének 80. évében, március 9-én éjjel Budapesten elhunyt vitéz Both Béla nyugalmazott dandártábornok, a Recski Szövetség Vas megyei elnöke, Szombathelyen és a megyében sokak által ismert, szeretett, tisztelt Béla bácsi" - tudatta a szomorú eseményt a Vas Népe március 13-án. A sokban közös sorsunk és a felesége családjához kötődő kapcsolataim révén gyakran találkoztam Both Bélával. Az egymáshoz vonzódásunk akkor vált szoros barátsággá, amikor 1995. január elején meghívott a Honvéd Hagyományőrző Egyesületbe a haditudósítói emlékeim felidézésére. Az előadásomon megmutattam, a Don menti harcokban kiérdemelt kitüntetéseimet, amelyek alapján nemcsak az egyesületnek lettem tagja, hanem később - az ajánlásukra - a Vitézi Rendnek is. Az újság által tudatott megdöbbentő hír nyomban emlékezetessé, fontossá tette a vitéz Both Bélával történt utolsó találkozásomat. Az ő kezdeményezésére és nagy részben a szervezésében Szombathelyen is megemlékezünk a Don menti harcok hőseiről, áldozatairól. Az orosz támadás kezdeti napjának évfordulójára az idén, január 13-án emlékeztünk. Sokan vettünk részt a Március 15. téren lévő Hősi Emlékmű megkoszorúzását követő székesegyházi szent misén, majd a doni harcosok tiszteletére - ebben az évben először megszervezett bajtársi ebéden. Ezen ezúttal is Both Béla köszöntötte a templom szentélyéből az eseményekre emlékezőket, majd kívánt jó étvágyat, emlékező beszélgetést a Szeminárium ebédlőjében a meghívásra megjelenni tudó doni harcosoknak. 58 év telt el a népünket ért, Mohácshoz hasonló katasztrófa óta, a résztvevői mégis elevenen és bőven idézgették a szörnyűséges napok eseményeit, a „Tél tábornok" által okozott veszteségeket, a fogságba esettek, meg az elhunytak neveit. Az ez évi emlékező nap jelentőségét emelte, hogy ezen dr. Fodor Lajos vezérezredes is megjelent. A honvéd vezérkar főnöke dr. Konkoly István megyéspüspökhöz hasonlóan az ebéd után személyesen köszöntött minden résztvevőt és többekkel el is beszélgetett. Hazaindultamkor, ismeive a mozgási nehézségeimet, Both Béla felajánlotta, hogy a barátja kocsiján hazaszállítanak. Amikor három óra tájban a házam előtt elköszöntem Bélától, még nem sejthettem, hogy a baráti kézfogás és bíícsúzásainkkor elhangzó „Vigyázz magadra!" mondás az utolsónak minősül, lezárja és ez által új formába ölti a kapcsolatunkat. A halálhír vétele után ugyanis minden róla szóló szó és írás az utóélete része, miképpen ez a megemlékezés is, amelyben röviden felidézem az életútját, a honismereti mozgalomban való részvételét. Both Béla 1921. december 18-án született a Sopron megyei Keresztény községben. Gyerekként került Szombathelyre, ahol az apja iskolaigazgatóként tartotta el a családját. Az elemi és a középiskolai tanulmányai befejezése 74