Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

3. szám - VITA - Pálffy József: Pótlások Zsiga Tibor: A Szent Korona Vas megyében című cikkéhez.

Nézzük sorba, hol, hogyan nem tartották be az elkülönített őrzést: Először: A várban, amikor az óvóhelyen őrizték és riadó esetén a várban levő minisztérium alkalmazottai is oda vonultak. Másodszor: Veszprémben, a sziklabarlang óvóhelyen, ahova esetenként a lakosság is menekült. Harmadszor: Kőszegen, a Kálvária alatti óvóhelyen, ahol a környék lakói is védelmet reméltek bombatámadás esetén. Negyedszer: Velemben, a Szálasi és környezete részére kialakított óvóhelyen. Ezt az óvóhelyet a Stirling-villában lakó vezetőségi személyeken kívül más nem vehette igénybe. EITŐI a Gyermeküdülőben elhelyezett testőrfélszázad katonái gondoskodtak. Ok álltak őrt géppisztollyal felszerelve, minden bejáratnál, minden építménynél a területen. Vitéz Gömbös Ernő százados - Szálasi szárnysegédje - naponta járt a villába jelentéstételre, amikor a frontról a jelentést megkapta. A villában lakott Szőllősy miniszterelnökhelyettes, Beregffy honvédelmi miniszter és Szálasi édesanyja. Szálasi maga is többször tartózkodott itt. Perendyné Horváth Mária is egy őrt álló testőrnek dobhatott almát 30-40 méterről, ha azt a nagy hóban meg is találta. A másik adatközlő - aki akkor 4-5 éves volt - arra emlékezett, hogy az óvóhelyen víz állt. Az 1944 telén lehullott hőmennyiség 1945 februárjában hirtelen elolvadt. Ebből a sok vízből az óvóhelyre is juthatott. A cikk 77. oldalán említett koronabunker méretei vitéz Borbély János koronaőr alhadnagy elmondása szerint 1,3-2 m széles és 2-2,5 m hosszú, a magasság kb. 1,8 m volt. Véleménye alapján ez a bunker csak a légnyomás ellen nyújtott védelmet. Bombatámadáskor a Szent Korona nem lett volna itt biztonságban. Ez csak álcázásra volt jó. A koronaőrök deszkabódéja a villához vezető, a bejárati út mellett, a baloldalon lévő Ballá telken állt, közel a patakhoz. 1945 márcmsában, a nyilasok távozása után, fényképfelvételt készítettem a deszkabódéról, a bunker és az óvóhely bejáratáról. Sajnos a fényképezőgépemet, a benne levő filmmel együtt 1945. április első hetében „zabráló" személyek egyéb tárgyakkal együtt elvitték. A Szent Koronát és tartozékait 1944. december 29-én hozták Velembe. Ezt telefonon előre jelzett biztonsági intézkedésekből is üidom. Az elvitelt is telefonálások előzték meg. A postán éjjel-nappal állandó telefonszolgálat volt. A központba két katonai vonalat kötöttek be „CSÓKA" fedőnév alatt. Ezeket a Kőszegen levő „DÁLIA" és „BAJADÉR" fedőnéven jelentkező katonai központok fogadták és kapcsolták tovább. 1945. március 19-én felkeresett a hivatalban vitéz Borbély János koronaőr alhadnagy és Kocsis József törzsőrmester. Mindketten elbúcsúztak tőlem és megköszönték a nekik nyújtott segítséget. Szerencsés utat és mielőbbi hazatérést Magyarországra - kívántam nékik. 71