Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

3. szám - ADATTÁR - Csák Zsófia: „Lefényképezni azt lehet, ami van, létezik, és ez fordítva is igaz. ..." - Farkas Géza fotóművész (1890-1971) -

voltak, a megélhetésért küzdő mindennapokban a fényképezkedés fényűzésnek számított. De nem adta fel. A háborús veszteségnél is szívszorítóbb volt az 1947/48-ban elindított államosítás „közösbe kényszerítő" diktátuma, mely nem csak egzisztenciálisan, de hitében is megroppantotta. Többé nem sikerült neld a csodálatos főnixmadár módjára megújulnia. Az egyéniséget nem tűrő, a sematizmust előíró szemléletnek korlátokat elfogadni nem tudó alkotó egyénisége nem tudott behódolni. Életművének egy szeletét kiragadva „az arisztokrácia és a klérus fotósaként" megbélyegezve félreállított, mellőzött mesterként tartották számon. 1947-54 között dolgozott a szombathelyi FÉNYSZÖV alkalmazottaként, ahova kényszerből magával vitte technikai felszerelését is. Megkönnyebbülés volt számára, amikor 1954 elején kiléphetett munkahelyéről. Megalázó módon, saját pénzén kellett visszavásárolnia az „önként" bevitt felszerelését, hogy ismét megnyithassa a Széli Kálmán utcai fényképészeti nagyító és reprodukáló műtermét. Hihetetlen energiával dolgozott a köréje emelt láthatatlan falak béklyójában. A megrendelések éppen csak a megélhetésüket biztosították, főként műtermi családi felvételekre és tablóképek elkészítésére kapott megrendeléseket. Nyolcvanadik születésnapján 9 és fél soros „mínuszos hír" köszöntötte a helyi sajtóban az idős mestert. 1971 márciusában, amikor Pósfai H. János újságíró becsöngetett hozzá, azonnal műtermébe tessékelte. Fel sem vetődött benne, hogy életutat felidéző riportot kívánnak készíteni róla. ,JSZ tudnám temetni magamat a „fotográfiában!" - hangzott el ekkor utolsó lírai vallomása.

72 Fél évvel az interjú után 1971. december l-jén megrendülten, reszkető kezekkel írta be leánya a megrendelő naplóba: „Apám meghalt!" Az életút lezárult, de a bénító hallgatás burkán megjelent hajszálrepedés reményt jelentett. Pósfai János 1991-ben fiatalon meghódította Európát" címmel,

7

'

1 majd 1996-ban ,/1 fotóművész portréja" című írásában életművet értékelő cikket írt Farkas Gézára a fotográfia kiváló mesterére emlékezve.

7

* A család - leánya, unokái és dédunokái - gondosan őrizték megmaradt személyes tárgyait, az elért sikerek dokumentumait s a megmaradt fényképeket. De mindenekelőtt féltve őrizték szívükben emberi kitartását, a fotográfia örök szerelmesének művészi hitvallását, bízva, hogy az utókor elismerése nem marad el. Farkas Géza fotográfus neve nem merült, mert nem merülhetett feledésbe. 1989-ben B. Dorner Mária helytörténeti osztályvezető a Savaria Múzeumban rendezett „Vasi fotográfusok emlékeit" bemutató kiállításán méltó módon idézte fel, s határozta meg helyét a régió fotósai között.

75 Egy kiérdemelt, méltó önálló tárlat rendezése még pár évet váratott magára. A Savaria Múzeum Történeti Osztályának kezdeményezésére, a család önzetlen támogatásának és közremiíködésének köszönhetően Farkas Géza születésének 110. évfordulóján életpályáját felidéző emlékkiállítás nyílt 2000. november 24-én a Múzeum Kamaratermében.

76 A tárlat megnyitóján tisztelgők sokasága igazolta, hogy a fényképezés mesterét szeretett városa nem feledte el. Bevezetőként a család barátja, a Rumi Raj ki István Műpártoló Kör elnökének Balogh Péternek meleg hangú, Farkas Géza rmmkásságának külföldi sikerei mellett helytörténeti jelentőségét is méltató gondolatai 57